Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 10. szám - Kovács Sándor Iván: Szenczi Molnár Albert babérkoszorúja

orgonaszó, orgonaillat ónkarikás ablaktányérok lépesméz-ízű zsoltár életem pünkösd-évszaka lelkem püspöki itala máig zsongító óborom nyelvem petöfisándora albertus molnár

Amit pedig ennek a dicséretes kiállításnak a megnyitójául mondhatok, azt elsősorban Szenczi Molnár Albert megmaradt vagy dokumentált tárgyairól mondom. A keze ügyében tartott, előtte fekvő kedves eszközeiről, dolgairól szólok.

Milyen tárgyaid vannak? Megmondom ki vagy.

Arany János Ariosto tintatartójának szuvenir-másolatát tartotta íróasztalán; kapta pedig magántanítványától, Tisza Domokostól, aki jó ízléssel választott Orlando /brioso-kegytárgyat a Toldi írójának. Arany Jánosné Ercsey Julianna pedig azt a sárgaréz kávéfőzőt törölte naponként villogó-fényesre, amelyet Petőfi vitt Szalontára ajándékul, amikor otthonukban kereshette fel Ara- nyékat. Ilyen szent tárgyakra vetik vigyázó szemüket a múzeológusok, teszem azt: Ratzky Rita és Kalla Zsuzsa, akiknek Beszélő tárgyak című, öt évvel ezelőtti könyvében megszemlélhetjük azt a híres kávéfőzőt.

Szenczi Molnár Albert tárgyai közül a legnevezetesebb babérkoszorúja 1595-ből. 1974-ben lefényképeztettem ezt az Akadémiai Könyvtárban őrzött ereklyét. Féltucatnyi tört vagy rámára csavart babérlevele ma is megvan; a koszorúmaradvány a mostani kiállításon is látható. Aki a koszorút — egyéb iratokkal, dokumentumokkal együtt - az Akadémia Könyvtárának ajándékozta, gróf Kemény József, a híres hamisító volt; afféle elő-thalykálmán. Kemény gróf találta ki az állítólagos XVII. századi „Gelenczei Szőke Ambrus”-t és a kuruc időkbe illesztett „Losárdi Zsuzsannát” nem létező verseikkel együtt. Molnár tárgyaiban azonban — úgy látszik — Kemény nem tett kárt. Ellenkezőleg: ő rendelhette meg és fizethette ki azt a selyemmel bélelt díszdobozt (olyan, mint egy miniatűr mauzóleum), amelyben a babérkoszorút ma is őrzik. Bőd Péter komolyan vette a Molnár-tárgyakat, és maga Szenczi Molnár Albert is okmányokkal és egy autográf cédulácskával hitelesítette koszorúját:

Corona mea laurea — az én babérkoszorúm, Strassburg, 1595. május. Az akkor Németországhoz tartozó Strassburg akadémiáján kapta ezt az úgynevezett baccalaureatusi borostyán koszorút, amikor befejezte tanulmányait. A baccalaureátusi fokozat Nyugat-Európában ma az érettségit jelenti; a régiségben a legalsó tudományos grádics volt. Koszorújának értékét Molnár azonban megszázszorozta tudósi munkásságával és az ereklye megőrzésével. Bizony kétszázötven évvel korábbi, mint a szalontai sárgaréz kávéfőző.

1595-ben, több mint 440 éve fonták, akkor, amikor Balassi Bálint még csak egy esztendeje nyugodott hibbei sírboltjában. A szegény meghibbant Tasso azonban még élt: 1595 márciusában a római Gianicolo-dombra emelt Sant’ Onofrio kolostor lakója lett. Március 25-én halt meg, a hagyomány szerint Ca- pitoliumi költőkoronázása előtt egy nappal. Amit Tasso nem kaphatott meg 1595. március 26-án, megkapta a mi Szenczi Molnár Albertünk három hónap914