Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 10. szám - Szegedi Kovács György: Az "ellenséges" irodalom; Rabságban; A lyukon át; Start cél nélkül (novellák)

- Milyen tiszta vagy ma este Kis Göncöl. — Bandi széttárt karral nézett az ég felé.- „Szeretnéd, ha megtanítanálak repülni?”- Megtanítanál repülni? - csodálkozott a férfi, s bámulta a csillagképeket, mely a szivárvány minden színében tündökölt.- „Gyere csak, gyere!” - hívogatta a Kis Göncöl Bandit, és ő egy szempillantás alatt a lyukon át fölszállt az égbe. Föl s alá röpködött az aranybánya fölött, s közben nagyokat kurjongatott, harsogva nevetett, amikor megjelent a polgármester és a titkárnő.- Ide nézzetek, ezt nézzétek! Sehol se vagytok. Itt én vagyok az úr, értitek? Asszonyom, nem akar velem repülni? Üljön föl a hátamra, elviszem egy kis sétarepülésre. Polgármester úr, fizessen be a hölgynek három kört! Na mi van, nem jön senki? Csodálatos vagy Kis Göncöl, de jó itt fönn. Itt maradok. Többé nem szállók le innen polgármester úr, ezután ide kérem a segélyt, küldje föl hozzám postagalambbal.

Bandi a Kis Göncölre nézett, szélsebesen röpült felé.

S a csillagok sirályokká változtak, egyre hangosabban vijjogtak, ahogyan a vakító nap sugara egészen a nagy szemétdomb tetejére kúszott.

Start cél nélkül

Újra megtörölte az ablakot kézfejével, pedig nem is volt párás.

Maga elé meredt, feketéllő körmeit nézegette, elővette csontnyelű zsebkését s azzal pucolgatni kezdte, majd újra az ablakhoz fordult, s bámulta az égig érő, üres utat. Nézte, nézte hosszú ideig, míg könnyes lett bele a szeme.

Nehezen kászálódott el az ablaktól. Mintha maga sem tudná merre induljon, ösztönösen a szobája felé vette az útját. „Tivadar bácsi!” - kiáltott a főnővér, hangja nevetésbe fulladt. ,A lánya nem jön még ilyen korán.” Az öreg megtorpant, visszafordult: „Azt írták, hogy máma jönnek” - nyújtogatott egy képeslapot a nő felé, mely oly gyűrött volt, mintha évekkel ezelőtt kapta volna. Tizennegyedikén érkezünk! Juli, ismételgette.

Álmában többször megérkezett Juli. Ilyenkor szeretetteljes volt a lánya. A vő- jét, Dr. Nyíregyházi Attilát diszkrét meghajlás mellett, erőteljes kézfogással fogadta. A nagyobbik unokával, Palkóval versenyt futott, s Sanyikának meg kellett keresnie az öregotthon parkjában egy sünikét, „aki” még az imént éppen itt szaladgált.

845