Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 1. szám - Fábián László: Építészet ma

— Teljesen egyetértek veled. Abban a szerencsés helyzetben voltam annak idején, hogy a - mondhatni - közös kiállítótermünkbe, a Józsefvárosba be tud­tam csempészni azt a bizonyos kiállítást, amely a korai, az induló posztmodern építészetet mutatta be. Robbanásszerűen érkezett a dolog. — Akkor adtuk ki azt a bizonyos két könyvet is az Építőművész Szövetség­ben, amelyik a posztmodern építészetet volt hivatva bemutatni. Ezek voltak az első információk kis hazánkban. — Persze. Charles Jenckset, aki elsőszámú filozófusa volt a posztmodern építészetnek. Azt hangsúlyozta, hogy az addigi modern építészetet el kell dó- zerolni, helyette jönnek majd a timpanonos csodabogarak, ahogy utaltál az applikációkra. És persze jöttek is, mert a világ ilyen. Reklámszerű épületekre a megrendelők mindig vevők. Reagan idejében az Egyesült Államok föllen­dülésben volt, ennek a hullámára kúszott föl a posztmodern. A 80-as években óriási pénzeket fektettek be New Yorkban, Manhattan-ben; óriási iroda­házakat építettek, amelyeken akár a chippendale is megjelenhetett, mint Philip Johnson épületében. Ez valóban zsákutca volt. Te is, én is tudtuk akkor is. De a magyar kollégák sem tudtak ellenállni. Mindenki hajtja a gyors sikert. Ez az út járhatónak tűnt föl a szemükben. Mára nevetséges nézni ezeket az életműveket (Jencks, Venturi, Tigerman), a 90-es évekre új irányzatok ke­rültek előtérbe és söpörték le a posztmodernt. — A divat természetrajza: az a kabát, ami olyan jól mutatott rajtunk, két év múlva az utcán már nevetségesnek tetszhet. Megfordult már régebben a fe­jemben, González Gortázarral beszélgetve pedig megerősödött bennem a gon­dolat, hogy az építészet egy bizonyos válfajában bántó gőgöt tapasztalhat az ember, nem pedig azt az alázatot, amit mexikói barátunk mutat. Arra gondolok, ami lehetővé teszi, hogy a pénzemberek a maguk ostoba, parvenü mániáit ki tudják élni. Az utóbbi években Budapesten számos bank épült, számos épületet alakítottak át bankká. Ezek az épületek már kívülről is azt kívánják sugallni a magyar polgároknak, hogy az Isten házánál állnak, belépés csak vallásos áhítattal. Úgyszólván nincsen olyan drága anyag (márvány, gránit, réz, krómacél, stb), ami meg ne jelennék ezeken az épületeken. Mint a karácsonyfán: egyszerre minden. Éppen ezek által is sugározzák a gőgöt, mintha bizony a pénzt, a bankot, a bankárt tisztelni kellene vagy lehetne egyáltalán. Fernando épületei pedig szóba akarnak elegyedni azok lehetséges fólhasználóival. — Ez így van. Van egy bizonyos társaság, amely ezt az építészeti gőgöt finanszírozza. Ezek lehetnek építészek, lehetnek befektetők; sugárzik belőlük ez a gőg. Kultermann a Harminc év múltán című kiállításunk előszavában leírta, hogy annak idején ő nem a világ legreprezentánsabb építészeit választotta, hanem olyanokat, akiknek a munkáiban új utakat vélt fölfedezni. Azt, ami a Párizs, London, New York tengely menti gőgöt ellensúlyozza. Vagy inkább amely által új fordulatot vesz a világ. — Ha ebből a szempontból is vizsgálom González Gortázar műveit, tudván, hogy szobrokat is készít, tehát a tér megformálásában másik aspektust is használ, akkor egyáltalán nem csodálkozom, hogy olyan lehetőségeket választ, amelyekben a szimbolikus üzenetek hangsúlyossá válhatnak. Ez részint - a kiállítás tanúsága szerint is - tartalmazza a prehispán kultúra elemeit, de ál­talánosabb üzeneteket is hordoz, akár a modern művészetről is. Sőt, az ökológia felé mutató jelképiség is jelen van ebben az építészetben. 90

Next

/
Oldalképek
Tartalom