Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 9. szám - Pasztercsák Ágnes: Parasztábrázolás
műveletlenségükból adódóan a szavak iránti bizalmatlanságára hívja fel a figyelmet, s a milió'ábrázolás jó kiegészítőjévé válik. Ezt figyelhetjük meg jelen esetben is, amikor a házasulandó fiatalok levélváltásával kapcsolatosan bebizonyosodik, hogy mindketten milyen esetlenül mozognak az érzelmek terén. A levelek nyájas stílusa kifejezetten erőltetetten, mesterkélten hat, s élesen ellentételeződik a szereplők addig megismert hétköznapi stílusával. Az ellentétek ilyesfajta eltúlzása, tartalom és forma össze nem illése itt a komikum forrásává válik, ami ezen életforma lefokozottságát kívánja érzékeltetni. Az elbeszélésben tehát a komikus láttatás és a kritikai attitűd szoros összefüggését figyelhetjük meg, ahol a komikum semmiképpen nem a megfogalmazott kritikát van hivatva enyhíteni, sokkal inkább e hiányosságok, a torz megvalósulások kiemelése a feladata. Összegzés Maga a történés egy nyári nap keretein belül játszódik le, ám a főbb szereplők sorsát tekintve ezt az időintervallumot ki kell szélesítenünk mind a múlt, mind pedig a jövő irányába. Az elbeszélő elmondása, illetve az egyes dialógusok alapján betekintést nyerünk néhány szereplő múltjába, de mindig csak annyiban, amennyiben a jelen eseményei szempontjából szükségesnek látszik. A múlt ilyesfajta felidézése az elbeszélés egészét tekintve nem játszik jelentős szerepet, tulajdonképpen egyedül Nyman esetében válik fontossá, mivel az elbeszélő valamiféle információt kíván adni az olvasónak a pap társadalmi „lecsúszásával” kapcsolatban. A jövő szerepe ennél sokkal fontosabbnak látszik, hiszen ez alatt az egy nap alatt Loviisa, Annastiina és Eveliina szempontjából sorsfordító döntések születnek. Ezen döntések férfi és nő kapcsolatát, tehát az elbeszélés vezérfonalát érintik, és sokkal inkább hangsúlyozzák ezzel kapcsolatban a megalkuvás, mint az érzelmek szerepét. Az elbeszélő maga nem vesz részt a történetben, jelenléte leginkább az egyes epizódokhoz fűzött kommentárjaiban érezhető, amelyekben elsősorban az olvasó felé közvetít információt e paraszti életformáról, illetve az egyes szereplők identifikációját adja. Nézőpontját Nyman képviseli, teszi uralkodóvá, így kijelöli az olvasó számára az értelmezés irányát. Megfigyelhető, hogy a szereplők az egyes életsorsok bemutatásán túl egy-egy fontos témakör tárgyalása kapcsán válnak az elbeszélőnek fontossá (férfi és nő viszonya, élet és halál kérdése, vallás és erkölcs szerepe, a közösségi normák megvalósulása stb.), életük eseményeiből e megtárgyalni kívánt kérdésre koncentrálva szelektál. Ezzel kapcsolatban jegyzendő meg, hogy az ábrázolt jellemek stilizáltnak mondhatók abból a szempontból, hogy mindegyik egy vagy több emberi gyengeség hordozója, mely megadja az egyes események szelekciójának alapját. Az emberábrázolás a finn népábrázoló regényekhez hasonlóan demokratikusnak mondható, az egyes jellemek emberi tulajdonságaik, képességeik alapján határozódnak meg. Ezzel kapcsolatban jegyzendő meg, hogy az elbeszélő a tudatlanság és a gyámoltalanság ellen kritikát fogalmaz meg, mely kritika sokkal inkább érinti általában az embert, mint egy bizonyos társadalmi réteget. Ebből következően az írás nem tartja feladatának konkrét társadalomkritika megfogalmazását, inkább az általános emberire koncentrál 820
