Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 9. szám - Pasztercsák Ágnes: Parasztábrázolás

paraszti közegben. E kritika nem befolyásolja az elbeszélő, illetve az ő né­zőpontját képviselő Nyman e közösség tagjaihoz való jóindulatú közelítésmód­ját, mely elbeszélő és elbeszélés tárgya közti distanciát van hivatva csökken­teni. Sok esetben félresiklott, sikertelen emberi sorsokat látunk, s ezzel kapcso­latosan Jotuni nem kínálja fel a változtatás lehetőségét, mint az Kianto re­gényei esetében megfigyelhető. Egyfajta állandósult állapotot mutat be, egy olyan közösséget, ahol a változtatáshoz szükséges erő és kitartás hiányzik, amit Nyman élete bizonyít a legjobban. Ezt az erőtlenséget kritizálja az el­beszélés, ám megoldást nem kínál e problémára. Az elbeszélés egészére ér­vényes, egyik esetben sem sértő komikus láttatás és a regényvilág belülről való kiépülésének technikája az, ami ezt a művet a XIX. századi népábrázoló művektől alapjában megkülönbözteti. JEGYZETEK 1 A fogalom a finn Jiansankuvaus” megnevezés szó szerinti fordítása, ám hangsúlyoznom kell, hogy a finn „népábrázolás” elnevezés nem a lukácsi tükrözésesztétikára alapozott fogalom - mint ahogy az sokszor használatos, így a magyar népi írókkal kapcsolatban hanem sokkal nagyobb szerepet kap benne a kifejezés, mely az ábrázolásnál alanyibb, szubjektivebb. A valóság adekvát leírása nem válik itt a megformálás alapeszményévé, sokkal inkább teret enged a fik­ciónak, a kifejezésnek. A század elején a magyar irodalomban oly kedvelt, szociográfiai igénnyel írott munkák a finn irodalomban nem válnak jellegzetessé, helyüket teljes mértékben a fiktív regényvilágra építő művek töltik ki. 2 Az idilli faluképtől, az idealizáló, romantikusra színezett, a parasztság romlatlanságából kiinduló ábrázolásmódtól való eltávolodás a magyar irodalomban is megfigyelhető'. Jókainál a paraszt önállóan még alig, inkább az úri világ függvényeként létezik, ábrázolásmódja jórészt ro­mantikus színezetű. Mikszáth az első, aki a parasztságot önállóan, az úri világtól függetlenül, sajátos erkölcsökkel rajzolja meg, ám annak ellenére, hogy bátrabban nyit a realizmus felé, mint elődei, parasztábrázolásában eleven még a romantika hagyománya. Gárdonyit ábrázolásmódjá­nak bensó'ségessége jellemzi leginkább, ám parasztjai még nem foglalkoznak konkrétan társa­dalmi korlátáikkal, Tömörkény viszont már elesettségükről és lázadásukról is ír. Észrevehető azonban, hogy parasztjaik jórészt naivnak, esetlennek ábrázolódnak. Köztudott, hogy Móricz hoz éles fordulatot a falu- illetve parasztábrázolás hagyományában: idegen tőle az eszményítés, ezért végérvényesen szakít az idilli faluképpel, felhívja a figyelmet az alsóbb néprétegek kiszolgálta­tottságára, rávilágít szociális helyzetük tarthatatlanságára, a hatalmi diskurzusban elfoglalt he­lyükre, ábrázolásmódjára az elfogulatlan, kritikai élű közelítés lesz jellemző, (vö. Czine Mihály: Móricz Zsigmond. Gondolat. Bp., 1968, Görömbei András: A magyar irodalom rövid története. Folia Hungarica 6. Helsinki, 1992., valamint Sőtér István: Móricz Zsigmond és a világ szoron- gatása. In: Alföld 1979/7. 47-73. 3 Unto Kupiainen: Huumorin sukupolvi. WSOY. Porvoo-Helsinki, 1954. 93. 4 Maria Jotuni: Hétköznapok. In: Farkasmenyasszony. Európa Könyvkiadó. Bp., 1985. 260. 5 uo. 265. 6 uo. 266. 7 vö. Annamari Sarajas: Orfeus nukkuu. WSOY. Porvoo-Helsinki, 1980. 187-188.; Kupia­inen: im. 101.; Irmeli Niemi: Maria Jotunin pienproosan ääriviivoja. In: Maria Jotuni: Novelleja ja muuta proosaa I. Tóim. Irmeli Niemi. Otava. Helsinki, 1980. 10. 8 Gorkijjal kapcsolatban vö. Lengyel Béla: Gorkij. Gondolat Kiadó. Bp., 1983; uő. Gorkij és Nietzsche. Akadémiai Kiadó. Bp., 1979; Lukács György: Szocialista realizmus - Nagy orosz rea­listák. Zrínyi Katonai Kiadó. Bp., 1985. 9 vö. Bödőcs Pál: Észak beszél. Kairosz Kiadó. h.n. 2000.; Sarajas: im. 188. 10 Jotuni: im. 265. 11 uo. 352. 12 uo. 369. 821

Next

/
Oldalképek
Tartalom