Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 9. szám - Pasztercsák Ágnes: Parasztábrázolás
paraszti közegben. E kritika nem befolyásolja az elbeszélő, illetve az ő nézőpontját képviselő Nyman e közösség tagjaihoz való jóindulatú közelítésmódját, mely elbeszélő és elbeszélés tárgya közti distanciát van hivatva csökkenteni. Sok esetben félresiklott, sikertelen emberi sorsokat látunk, s ezzel kapcsolatosan Jotuni nem kínálja fel a változtatás lehetőségét, mint az Kianto regényei esetében megfigyelhető. Egyfajta állandósult állapotot mutat be, egy olyan közösséget, ahol a változtatáshoz szükséges erő és kitartás hiányzik, amit Nyman élete bizonyít a legjobban. Ezt az erőtlenséget kritizálja az elbeszélés, ám megoldást nem kínál e problémára. Az elbeszélés egészére érvényes, egyik esetben sem sértő komikus láttatás és a regényvilág belülről való kiépülésének technikája az, ami ezt a művet a XIX. századi népábrázoló művektől alapjában megkülönbözteti. JEGYZETEK 1 A fogalom a finn Jiansankuvaus” megnevezés szó szerinti fordítása, ám hangsúlyoznom kell, hogy a finn „népábrázolás” elnevezés nem a lukácsi tükrözésesztétikára alapozott fogalom - mint ahogy az sokszor használatos, így a magyar népi írókkal kapcsolatban hanem sokkal nagyobb szerepet kap benne a kifejezés, mely az ábrázolásnál alanyibb, szubjektivebb. A valóság adekvát leírása nem válik itt a megformálás alapeszményévé, sokkal inkább teret enged a fikciónak, a kifejezésnek. A század elején a magyar irodalomban oly kedvelt, szociográfiai igénnyel írott munkák a finn irodalomban nem válnak jellegzetessé, helyüket teljes mértékben a fiktív regényvilágra építő művek töltik ki. 2 Az idilli faluképtől, az idealizáló, romantikusra színezett, a parasztság romlatlanságából kiinduló ábrázolásmódtól való eltávolodás a magyar irodalomban is megfigyelhető'. Jókainál a paraszt önállóan még alig, inkább az úri világ függvényeként létezik, ábrázolásmódja jórészt romantikus színezetű. Mikszáth az első, aki a parasztságot önállóan, az úri világtól függetlenül, sajátos erkölcsökkel rajzolja meg, ám annak ellenére, hogy bátrabban nyit a realizmus felé, mint elődei, parasztábrázolásában eleven még a romantika hagyománya. Gárdonyit ábrázolásmódjának bensó'ségessége jellemzi leginkább, ám parasztjai még nem foglalkoznak konkrétan társadalmi korlátáikkal, Tömörkény viszont már elesettségükről és lázadásukról is ír. Észrevehető azonban, hogy parasztjaik jórészt naivnak, esetlennek ábrázolódnak. Köztudott, hogy Móricz hoz éles fordulatot a falu- illetve parasztábrázolás hagyományában: idegen tőle az eszményítés, ezért végérvényesen szakít az idilli faluképpel, felhívja a figyelmet az alsóbb néprétegek kiszolgáltatottságára, rávilágít szociális helyzetük tarthatatlanságára, a hatalmi diskurzusban elfoglalt helyükre, ábrázolásmódjára az elfogulatlan, kritikai élű közelítés lesz jellemző, (vö. Czine Mihály: Móricz Zsigmond. Gondolat. Bp., 1968, Görömbei András: A magyar irodalom rövid története. Folia Hungarica 6. Helsinki, 1992., valamint Sőtér István: Móricz Zsigmond és a világ szoron- gatása. In: Alföld 1979/7. 47-73. 3 Unto Kupiainen: Huumorin sukupolvi. WSOY. Porvoo-Helsinki, 1954. 93. 4 Maria Jotuni: Hétköznapok. In: Farkasmenyasszony. Európa Könyvkiadó. Bp., 1985. 260. 5 uo. 265. 6 uo. 266. 7 vö. Annamari Sarajas: Orfeus nukkuu. WSOY. Porvoo-Helsinki, 1980. 187-188.; Kupiainen: im. 101.; Irmeli Niemi: Maria Jotunin pienproosan ääriviivoja. In: Maria Jotuni: Novelleja ja muuta proosaa I. Tóim. Irmeli Niemi. Otava. Helsinki, 1980. 10. 8 Gorkijjal kapcsolatban vö. Lengyel Béla: Gorkij. Gondolat Kiadó. Bp., 1983; uő. Gorkij és Nietzsche. Akadémiai Kiadó. Bp., 1979; Lukács György: Szocialista realizmus - Nagy orosz realisták. Zrínyi Katonai Kiadó. Bp., 1985. 9 vö. Bödőcs Pál: Észak beszél. Kairosz Kiadó. h.n. 2000.; Sarajas: im. 188. 10 Jotuni: im. 265. 11 uo. 352. 12 uo. 369. 821
