Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 9. szám - Pasztercsák Ágnes: Parasztábrázolás
egész közösség élete. Megjegyzendő, hogy az elbeszélőnek nem célja közvetlenül jellemezni e közösséget, hagyja, hogy az egyes jellemek, dialógusok, illetve tettek által fokozatosan körvonalazódjon e miliő, illetve rajzolódjanak meg azok a szabályok, amelyek e közösséget összetartják. E közösség tagjait többféleképpen lehet csoportosítani: koruk, nemük, a társadalmi hierarchiában elfoglalt pozíciójuk, szerelmi kapcsolataik alapján, ám az olvasó számára mindegyikük a Nymannal való kapcsolata által határozódik meg. E közösség összetétele alkalmas arra, hogy az elbeszélés e falusi társadalom keresztmetszetét adja, feltárja e paraszti miliő szerveződését, bemutassa szokásaikat, ezen túl azonban egyéni sorsokat is megvilágít, hiszen: ,Az élet egész spektruma láthatóvá válik, és fény derül arra is, hogy különböző pillanataiban és szakaszaiban az élet mindenkinek más és más.”16 Ebben a közösségben is élnek a társadalmi hierarchia szabályai, melyek a mindennapokban is szigorúan érvényesülnek. Ennek egyik legalapvetőbb és talán legélesebb megnyilvánulása az étkezések alkalmával figyelhető meg, amikor mindenkinek meghatározott helye van az asztalnál, illetve az asztal körül, de ugyanilyen fontos információ ebből a szempontból az is, hogy kinek milyen étel kerül a tányérjára. Érdekes megfigyelni ezzel kapcsolatban, hogy nem mindenkinek jár a ház kosztja, sem az asztalnál hely nem illeti meg, ám ettől függetlenül az együttélés zavartalan, hiszen ezeket a szabályokat mindenki magától értetődőnek veszi: A férfiak az asztal egyik végében ültek, az asszonyok a másik végében. Az asztal egyik végén a tiszteletes, Taneli, Jussi, Jahvetti, Miina, Moosese és Bolond Kalle, a másik végén Loviisa, Liisa laatikko, Miina Malii és Liena ült, az utóbbi saját száraz ételét ette, csupán levest kapott segítsége viszonzásaképpen. (...) Filemoni, akinek saját munkája volt, az előszoba sarkában lévő szekrényből elővette létfenntartásához szükséges saját ételét.”11 Az elbeszélő ilyesfajta közlései háttérinformációul szolgálnak az olvasónak, akit az elbeszélő feltételezhetően nem e társadalmi réteghez tartozónak gondol, ezért részletezi alaposan ezen életforma elemeit, bár erre szövegszerűen semmiféle közvetlen bizonyítékunk nincsen. Az ehhez hasonló szövegrészek épp ezért a legtöbb esetben nem tekinthetők kitérőnek az elbeszélés szempontjából, hiszen nem szakítják meg sem az elbeszélés, sem a történés fonalát, mivel a történet egyszerű fő cselekménye épp e részletekkel telítődik, kap értelmet. Érdekes megfigyelni, hogy a társadalom egészét nézve a hierarchiában közel azonos szinten állók is számon tartják, illetve betartják a hierarchia szabályait, tehát e láncolatot ők is épp úgy éltetik egymással szemben, mint a felsőbb társadalmi réteg képviselői velük szemben. Erre próbálja felhívni az elbeszélő a figyelmet, amikor kommentárjaiban, illetve az egyes szereplők gondolatait, jellemét ismertetve a szereplő stílusára rájátszva nagy gondot fordít a társadalmi rang, a közösségben elfoglalt pozíció hangsúlyos említésére. E közösségben a feljebb való jutás egyetlen lehetőségének a pénzszerzés látszik, s ennek elérését a nő számára az előnyös házasság teremtheti meg. Innen válik érthetővé, hogy ebben a közegben a házasság alapvetően üzletként határozódik meg. Az elbeszélésben ábrázolt emberi sorsok világa gazdag. E bemutatás kerete Koppelmáki falu világa, szűkebben a Máki gazda által vezetett gazdaság, 812
