Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 9. szám - Pasztercsák Ágnes: Parasztábrázolás

ahol a paraszti társadalom szinte minden rétege képviselve van: cselédek, béresek, zsellérek, napszámosok, koldusok, ezen túl gyermekek, illetve szellemi fogyatékosok is. Az elbeszélő ezen belül igyekszik egyéni jellemrajzokat adni, különböző sorsokat bemutatni néhány jellemző epizód, dialógus, cselekedet említésével, illetve igyekszik ezen személyek helyét meghatározni a közösségben. Bemutatásukat, feltűnésüket a történésben Nyman személye, vándorlása idézi elő, sőt egymáshoz való kapcsolatuk is rajta keresztül válik világossá. Az elbeszélő az egyes szereplők jellemének megrajzolásakor egy sémát követ: először az ábrázolt személy szempontjából szerinte meghatározó momentumokat kiemelve külső jellemzést ad, melyekhez gyakorta kommentárt fűz, majd beszélteti őt, illetve másokat róla — így a jellem több szemszögből áll össze, nem lesz egysíkú -, hogy aztán maguk a cselekedetek tegyék teljessé a jellemrajzot. A külső jellemzés Nyman alakjával kapcsolatosan érvényesül a leghangsúlyosabban, hiszen ott az elbeszélő a bemutatandó csavargó életforma jellemzését kívánja adni a „csavargó-kellékek”, a csizma, a tarisznya, a bot és a szakadt ruházat kiemelésével. A beszédben az emberi élet különböző fejlettségi fokon nyilvánul meg a beszélő korát, élettapasztalatát, szellemi és értelmi képességeit, illetve tanulságát tekintve (ennek szélsőséges esete Bolond Kalle alakja), így a beszéltetés látszik az egyik legfontosabb identifikációs tényezőnek. A beszédből és a levelekből születik a regény stílusa, mely a stilizált savói nyelvjárásból kialakított beszélt nyelven, az ott élők jellegzetes szórendjén, mondatszerkesztésén, illetve lassúnak mondható beszédritmusán alapul.18

Népábrázoló művektől szokatlan módon az elbeszélés alapvetően pozitív gazdaképet közvetít, a gazdáét, aki öreg kora ellenére még mindig megbecsülésnek örvend, s ami a legfontosabb, hogy ez a megbecsülés gazda és parasztjai között kölcsönös. Ez valószínűleg abból adódik, hogy a gazda származását tekintve nem, csak vagyoni helyzete alapján különbözik a közösség többi tagjától, így a köztük lévő distancia nem tekinthető áthidalhatatlannak.

E gazdaság központi alakja Loviisa, aki a nagygazdalány szerepébe helyezkedve irányítja az egész ház életét. Ruházata, tartása méltóságot kölcsönöz alakjának, az általa betöltött szerepnek megfelelő. Az elbeszélő már ruházatának említésével megalapozza a lány közösségben elfoglalt pozícióját, illetve ennek megfelelően megelőlegezi az olvasó számára a lánynak ezzel a felelős szereppel járó távolságtartását a többiekkel szemben. Loviisa alakja eszköz lesz az elbeszélő/szerző kezében, hogy e paraszti világ bizonyos szokásait ismertesse - háttérinformációval szolgálva ezáltal az olvasónak —, illetve megítélje. így következtethetünk arra, hogy az elbeszélő viszonylag egyhangúnak tartja ezt az életformát, melynek a mindennapi kemény munka szabja meg a kereteit. Ezzel kapcsolatosan elismeri az itt uralkodó zártságot is, mely kijelentéseivel lefokozza ezt az életminőséget:

,Éveinek száma már a huszonötön is túl van. Az ember úgy vélheti, hogy némi tapasztalata van már az életben. De nincsen. Az élete itt egyazon mederben folyt, nem történt véle semmi különös. Már majdnem tíz éve ugyanaz a szerep jutott néki, a komoly, házias nagy gazdalányé."19

Ezen életforma lefokozottságának gondolatát erősíti, amikor az elbeszélő e környezet embert durvító hatását említi áttételesen. Jellemző az elbeszélőre, hogy kritikáját sok esetben nem közvetlenül, sokkal inkább áttételesen fogal813