Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1. szám - Fábián László: Építészet ma
Építészet ma „A szegény társadalmak sajnálatos módon építészet nélkül élnek... a jövőben az építészet új filozófiájának rá kellene találnia a helyes útra, de az már nem a mi dolgunk lesz, hanem az itt megjelent új nemzedékeké.” Kévés György guadalajarai beszédéből A múlt jövője - avagy a jövő múltja? Három és fél évtized építészetben, szobrászatban Beszélgetés Fernando González Gortázar mexikói szobrásszal, építésszel budapesti kiállítása alkalmával. A nemzetközi rangú építőművész és ismert képzőművész kiállítása a Kévés Stúdió Galériában került bemutatásra, a beszélgetés Szentendrén, Farkas Ádám szobrászművész lakásán történt 2001. október 29-én, spanyol nyelven. (Előzőleg Kévés György is részt vett azon a guadalajarai - Mexikó - nemzetközi építészeti kiállításon, amely a Harminc év múltán címet viselte, és amelyet éppen interjú-alanyunk szervezett.)- Engem meglepett, hogy ennyire otthonosan mozogsz két művészeti ágban is: az építészetben és a szobrászatban. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy mindkettőnek a tér plasztikus megformálása a célja, kérdésem mégis az, miként jutottál arra a gondolatra, hogy a kettőt együtt műveld?- Sosem gondoltam úgy, hogy a művészet szétdarabolható egymástól különböző területekre. Mindig minden művészeti ág érdekelt, mindegyikben megtaláltam azokat a mozzanatokat, amelyekre szükségem volt. A vizuális művészetek mellett igen nagy hatással volt rám a mexikói népzene, annak sajátos ritmusai - úgy tetszik - benne vannak munkáimban.- Játszol valamilyen hangszeren?- Nem. Sajnos, nem. Mint ahogyan a tánchoz sem értek igazán. Mindenesetre, ha egy következő életre újjászülethetnék, minden bizonnyal azt a táncnak szentelném.- Úgy látom - műveidből következtetek erre hogy korántsem csupán a népzene, mégcsak nem is a mai népművészet hatott munkáidra, de sokkal inkább az a hatalmas kultúra, amit nevezhetnénk indián kultúrának vagy éppen prekolumbián kultúrának.- Nos, igen. A spanyolok előtti kultúra. Egy olyan kultúra, amelyik rendkívül szoros kapcsolatban állt az élettel, a mindennapokkal. Az a kultúra, amelyik benne élt a természetben, annak szerves része kívánt lenni. A tárgyak formái ezt a hasznosságot követték, mégis, mindenkor egyúttal szimbolikusak is voltak. Én a saját művészetemet teljes koherenciában képzelem el ezzel a nemzeti sajátosságokat őriző művészettel: a modernség nem helyettesítheti a 83
