Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 9. szám - Markó Péter: Lokális társadalmak ez globalizálódó világban
MARKO PETER Lokális társadalmak egy globalizálódó világban A közelmúlt megrázó eseményei - elég talán az elmúlt év szeptember tizenegyedikére utalnunk — a hétköznapi ember számára is brutális kegyetlenséggel hívták fel a figyelmet arra, hogy a nyugati világ fejló'dése rossz irányba halad. Tekintsünk most el a fejlődés rendkívül problematikus fogalmának elemzésétől, hisz Lyotard óta ezt feszegeti az egész posztmodern filozófia. A modernitás jellegzetes öncsalása Fehér Ferenc és Heller Ágnes szerint két évszázadon át a haladás egyenes vonalú - eló're vagy hátra mutató - téveszméje volt. A legutóbbi időkig például a technológia látszott az egyenes vonalú haladás birodalmának, újabban azonban az ökológiai tiltakozás és a génmanipulációktól való félelem a visszalépést ígérik a technológia logikájában. Paul Feyerabend tudományfilozófus számára a történelem és haladás csak a nyugati fehér ember tradíciója, de sokféle más tradíció is létezik, miért lenne az egyik értékesebb, mint a másik? ,A fejlettségre hivatkozó szemléletmódok - fejti ki Feyerabend egy interjúban - mind túl leegyszerűsítettek. Egyáltalán, maga a felosztás első-, második-, harmadik világra - sematizált. Mit jelent az, hogy harmadik világ? Hogy nem fejlettek? Hová kellene fejlődni? No igen, iparosodni. De miért kell nekik iparosodni? Miért?” A fejlődés, a haladás kérdésében van egy hamis humanizmus, mondja a filozófus. „...Vegyünk egy törzset valahol, ahol az emberek csak harminc évet élnek, a gyermekhalandóság nagyon magas, de az emberek ezt a harminc évet boldogan élik le. Ok ehhez hozzászoktak: a gyerekek meghalnak, na és, ez így van, mindenki meghal, nem? Ez egész természetes. És akkor jönnek a humanisták, és azt mondják: botrányos, a gyerekeknek nem szükséges meghalniuk, sokkal tovább élhetnének. ...Na igen, és megérik a harminc évet, és a harmincévesek hatvan évig élnek, és sokkal nagyobbak a szükségleteik, mint különben. Kérdezem: miféle haladás ez? Ez nem haladás, ez egy nagy kegyetlenség.” Seattle, Genova, Prága és New York rádöbbentett bennünket arra, hogy a felvilágosodásra, a racionalizmusra épített társadalomfejlődésnek határai vannak. Az évezredfordulóra kiderült: a globalizáció nagy projektjéből egyre többen nem kérnek. S itt időzzünk el egy pillanatra! Ha a globalizáció fogalmát akarnánk definiálni, nem lennénk könnyű helyzetben. Egyszerűbb felsorolni az antiglobalista gondolkodás ismérveit, mint meghatározni a globalizáció fogalmát. Bizonyos értelemben igaznak látszik, ha mégoly paradox is, előbb volt antiglobalizmus, mint globalizáció. A globalizáció fogalmán sokan sokfélét értenek. Beleérezzük a Mc Luhan-i világfalu-effektet, az Internet poszt-guten737
