Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 9. szám - Markó Péter: Lokális társadalmak ez globalizálódó világban

bergi galaxisát, az elektronikus média mindent idehozó, de ugyanakkor „kis színesként” mindent egyformán elszürkító' és ezáltal a feleló'sségérzést romboló világát, a világméretű növekedési kényszer környezetkárosító hatását, a manipulált piacot és manipulált fogyasztót, Michael Jacksont, Britney Spears- szet és Hollywoodot, a McDonald’s-ot a maga elképesztő céljával, hogy kilenc- óránként egy új éttermet nyisson meg a világ valamelyik szegletében. A globalizáció fogalmához tartozónak érezzük a neoliberalizmus poszt-kolonializá- ciós törekvéseit, a pragmatizmus előretörését a nevelésben, a képzésben és a társadalomelméletekben, a vallások iránti toleranciát, amely valójában azonos mértékű közömbösséget jelent, az egyre szélesebbre nyíló jövedelmi ollót a kisszámú gazdag és a növekvő létszámú szegény között.

Almási Miklós filozófus egyik cikkében önkritikusan vallja be, hogy korábban úgy látta, a globális gőzhenger a periféria kultúráit lázítja fel, vagyis a Dzsihad kontra McDonald’s tengelyen fognak kitörni a harcok, és eszébe sem jutott, „hogy a fejlett országokban is erősödik a rossz érzés. Most ez kezdődött el”. Európában a globalizáció Amerika behatolásának látszik - írja Almási -, és most esett le a tantusz, hogy a „nemzet”-nek nemcsak nacionalista, irredenta értelme van, kell, hogy legyen gazdasági tartalma is. A Nyugaton belül is megjelenik a választóvonal. Az életminőség romlása ott ólálkodik a fejlettek árnyékában is. A globalizáció mára eljutott egy olyan fokra, ami már nemcsak a szegényeket, nemcsak az ózonpajzsot fenyegeti, hanem magát a tőkés gazdaságot. A rendszerkockázat a legnagyobb fenyegetés. „A globális tőke olyan sebességgel nyelte be a világot, hogy nem tudtak ezzel párhuzamosan kiépülni az új (globális) szabályozási módok, az új rend biztonsági elemei” (Almási). Sokan vannak persze, akik ennek a helyzetnek örülnek. Főként a rendszer kritikusai, bal- és jobboldalról egyaránt. Tamás Gáspár Miklós - most momentán baloldalról - egészen odáig megy, hogy kijelenti: ,A tőkés osztályuralom elpusztítja a természetet és a kultúrát”. A legnagyobb történeti újdonság szerinte az ellenállás gyöngesége. Ez azonban nem meglepő, „mert a fejlett országokban az osztályharcot kriminalizálják, a lázongó embercsoportokat, mint bűnösöket, szenvedélybetegeket, genetikailag, fajilag, kulturálisan (fele- kezetileg) alacsonyabb rendűeknek írják le”. A globalizáció ellen nemzeti megoldások nem lehetnek, csak a nemzetközi összefogás segít.

A globalizációt ellenzők tábora igen sokszínű, gyakran egymást ki nem állható politikai irányultságú csoportok alkotják. Kik vannak a globalizáció ellen? Akik a tőke szabad áramlását szabad rablásként, a civilizálást gyarmatosításként, a multinacionális tőkebefektetéseket kizsákmányolásként, a világméretű gazdasági növekedést az ökológiai élettér összeszorulásaként élik meg. Akik az Internet korlátlan emancipatív és információs lehetőségeit a mindenre kiterjedő agymosás és a totális titkosszolgálati kontroll valóságaként élik meg. Lehetnek szélsőbaloldaliak, szélsőjobboldaliak (illetve annak bélyegzettek) és radikális környezetvédők, patrióták, nacionalisták és lokál- patrióták, a regionalizmus hívei, veszélyeztetett kultúrák, nyelvek, népcsoportok védelmezői, a protekcionista gazdaságpolitika hívei, az amerikanizált média, tömegkultúra és életforma ellen tiltakozók. Társadalmi réteg szerint általában fiatal, még egzisztenciát nem teremtett értelmiségiek, a balhéból tüntető fiatalok a jóléti államokból, a 68-as generáció túlélői, az egzisztenciálisan rossz helyzetben lévő, nem piacképes értelmiség, és még sorolhatnám. Ami738