Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 7-8. szám - Kuthi Áron: Abszurd mesék, hihetetlen beszéd
KUTHI ARON Abszurd mesék, hihetetlen beszéd BENCE OTTÓ: MESEBESZÉD, JAK-KIJÁRAT KIADÓ, 1999 A Mesebeszéd Bence Ottó elsó', bemutatkozó novelláskönyve. Borítóján monokróm ábra látható: fekvó' meztelen játékbabát mutat, amely egy pléh játékautó útjában fekszik. A fénykép feltehetően a gyermekként elkövetett apró agresz- sziók (ruhaletépések, a nagy gonddal felépített kockavár kéjes lerombolása stb.) emlékeit hivatott illusztrálni, ám a könyv jóval színesebb írói személyiséget tár elénk, mint amilyenre a címlap világa utal. Bence írásait ugyanúgy ihlette a gyermeki emlékvilág, mint a fiatalember élénk fantáziája, amellyel a félvilági történetekbe besegített. Érthető, hogy az íráshoz hozzákezdő, történetfaragó ember valamilyen elbeszélői alapállást és eljárást szeretne foganatosítani műveiben. Erre a pozíciókereső magatartásra könnyen rátalálhatunk, mivel több ilyen próbálkozást is megfigyelhetünk a különböző szövegekben. Az író felvett pozíciója még nem szilárd, de a külvárosi stílusú mitologizálással vagy a tudatos iróniával sikeres kísérletet tesz valami ilyesfélének a kiépítésére. Az elbeszélés ezen nehéz formai kérdése feletti munkálkodás érződik a könyv egészén. A keresés egyik lehetséges útja az a módszer, amelyet a kötet címét adó novellában próbál ki az író. A Mesebeszédben két cselekmény fut egymás mellett, és nagyjából azonos időközönként válthatunk át egyikből a másikba. Az idősíkok is összekeverednek kissé, így fordulhat elő, hogy a történetben szereplő nyomozó már a főhős halála előtt kutat a gyilkosság ügyében. A halál témája több novellát is átsző sejtelmes, hideg fonalával. A szerző a mese jótékony erejét, játékosságát használja fel a megdöbbentő, kegyetlen halálesetek ecseteléséhez, nemritkán jó adag iróniával dúsítva az elbeszélést, ami azonban magára a mese műfajára is kihat, így jön létre a fanyar előadásmód. A kérlelhetetlen halálról szóló irtózatos mesék mindig valamilyen elhagyott környéket idéznek fel (jelen esetben egy újszülött megfojtásáról van szó a diny- nyefóldek végénél). A novellákban búvópatakként jelen lévő motívum néha felcsap, és szarkasztikus jeleneteket produkál. (Vegyük példának azt, mikor valakit a játszótér homokozójába temetnek a Taormina című írásban.) A Mesebeszédben megjelenített világ mármost nem a cselekmény által körvonalazódik, hanem az állóképek tárgyaiból, a kimódolt mondatokból, a szokatlan összetett szavakból. Atárgyözön, a főnevek kavargó sokasága itt nem nyomja 715
