Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 7-8. szám - Osztroluczky Sarolta: Név és metafora
vei azonban Jadvigával együtt a harc is életük része lett, kényszeresen igyekeznek reflektálni a reflektálhatatlant. Furcsa módon az asszony is hasonló helyzetben van: ismeri, de nem érti, hogy mi megy végbe benne. Hol mazo- chisztikusan és ellenállhatatlanul óhajtaná, hogy tegyenek rajta eró'szakot, hol meg másra se vágyik, csak békére. De még abban sem következetes, hogy az egyik férfi a szenvedélyt, a másik a megnyugvást jelentené a számára: mindkettó'tól mindkét végletet várja egyaránt, s éppen ott és akkor, amikor ő kívánja. Ha az egyiknél nem találja meg, amire vágyik, megkapja a másiktól, s ha mégsem, újra az elsó't választja. A Jadvigát folytonosan mozgásban tartó elemi ösztön mindig a másikhoz, a jelen nem lévőhöz űzi: Valahányszor elindultam, magam se tudtam, miféle elszánás, vagy csak kérlelésnek engedő ráhagyatkozás, utóbb gyakran csak a megszokás, vagy néha mégis az el sehogyan sem hessenthető odakívánkozás ez a mehetnék. Hogy micsoda tébolyult mehetnék hajt az odavivő útra!" (249., kiem. - O.S.) A név képzetében (’harc’) meglévő jelentésjegy: a mozgásban tartó, soha nyugodni nem hagyó, mindig új és újabb harcra ösztönző erő (,jújra és újra hazatalál benne a rontás”), mely - ahogy a fenti példák mutatják - sűrűn válik a megnyilatkozások témájává, a hangzásbeli metaforizáció révén is aktivizálódik. A szlovák nyelvben használatos Jadviga keresztnév hangalakja ugyanis (egyetlen hangzó eltéréssel) homofonikus megfelelést mutat a szlovák ja dviha’ szószerkezettel, melynek jelentése ’emelek’ (’emelkedek; mozgolódok, lázongok’). A harc, Jadviga életének mozgatórugója, lázongó, forrongó természetének végső oka az, ami ki- emeli őt a hétköznapok állóvizéből, s „tébolyult mehetnékként” űzi férjétől a szeretőjéhez, és vissza. Az ’emelés’ és a ’harc’ fogalmában egyaránt benne rejlő folyamatosság aspektusa (szemben például a ’felemel’ vagy ’megemel’ igék, illetve a ’csata’ vagy a ’háború’ szavak jelentésében meglevő egyszeriség és lezártság mozzanatával) a Jadviga név metaforikus kiteij esztéseit a lezár- hatatlanság és végnélküliség képzetkörébe utalja. A harc örökös, véget nem érő volta magyarázat arra is, hogy Ondris annyi csalódás és gyötrelem után miért is képtelen magától végleg eltaszítani ezt a nőt, s hogy az asszony, aki nem boldog vele, miért is nem képes egyszer s mindenkorra elhagyni őt. A harc az, ami örök, ami nem zárul le soha: folyamatos „benneállás”, állandó értelmezésre sarkalló viszony, egzisztenciális csapda, amiből nincs szabadulás. GREGOR A történet szerint Gregort még Ondris öregapja fogadta föl béresnek, vagyis olyan régóta áll már a család szolgálatában, hogy annak összes dolgát, titkát ismeri. Ő az egyetlen, akitől Ondris olyan dolgokban is tanácsot kérhet, amit mások előtt szégyell, s amiről csak magában, naplója lapjain gondolkodik. Jadvigával ellentétben Gregor a mozdulatlan, rendelkezésre álló, várakozó, helyhez kötött társ, más szóval: az őr. Nevének jelentése is ezt a szer-epet támasztja alá: Gregor - teljes nevén Element Gergely - keresztneve a görög eredetű Grégoriosz név latin Gregorius formájának a rövidített alakja, jelentése: ’éberen őrködő’.23 E belső formai szemantikumot a névhez kapcsolódó állandó jelző aktivizálja ( Gregor; az öreg), amely nélkül szinte elő sem fordul a szövegben. Lássunk egy ,beszédes” példát: Vlement Gergely (Gregor). Mindig öreg volt. Ezért Sztárínak is nevezték." - írja Misu, aki, mint annyiszor, 700
