Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 7-8. szám - Osztroluczky Sarolta: Név és metafora
most is témává teszi a nevet (két alakváltozatát is említi, amiket egy harmadik megnevezéssel egészít ki24), s ezáltal annak autoreferens voltára hívja fel a figyelmet. A sokszor tulajdonnévi alakban (az Öreg) szereplő jelző első hangalaki komponense (ör-) majdnem teljes homofóniát mutat a név képzetével (’őr’), s bár nyelvtörténetileg kapcsolat nincs a két szó (öreg és őr) között, a költői kvázi-etimológia fonetikai úton, a hangformai megfelelés révén szemantikailag összekapcsolja őket. A hangzó forma szintjén létrejövő metaforikus kapcsolat regenerálja és történetképző erővé teszi a név (Gergely, Gregor) képzetét. Jadviga, akinek meghatározó szemantikai és szüzsés jegye a harc, a mozgásban levés és a távoliét, ösztönösen tart az öreg Gregortól, aki örökké egy helyben van és vár, éberen „őrködik” gazdája élete felett. Ondris halálakor kettejük ellentéte nyíltan tematizálódik: „Mi történt?! De Gregor csóválta csak a fejét. Aztán odabökött az áliával, hogy fogjuk, vigyük be. Emlékszem, amikor megemeltük magát, az öreg a hóna alatt, én pedig a lábát, ő, ahogy behátrált a lugas alá, letaposott pár tő virágzó jácintot. [...] Gregor kiment, és megállt a gangon az ajtónál, mint egy őr. Én az ágyára ültem, és maga akkor szólalt meg. Gregor ugyanolyan mozdulatlanul, de már kalap nélkül őrködött azon a helyen másfél óra múlva is, amikor Engel kalappal a kezében eltávozott. [...] De Gregor meg se moccant. Váratlanul indult el befelé, még félre is kellett állnom. Mentem utána. Megállt a Maga ágya előtt. [...] Majd odaállt, egészen közel az ágyhoz. Mintha valami imára mozgott volna a szája. Zse tak ohrom- nye velya szi trpev - szűrtem ki mormogásából. [...] S akkor hátrafordult, rám nézett. Várt. Nem értettem. Csak nézett a válla felett. Összeszorította a száját. Végül - e szobában nekem ijesztő erősnek ható hangon - rám kiáltott szinte: Szám Kcem osztáty sznyim! [...] S ezzel Gregor mintha még egyszer elszakított volna Magától engem. Ó is szétválasztott minket idő előtt, elragadva tőlem vagy fél órát abból a kevésből, amit utoljára még Magával tölthettem volna.” (395-396., kiem. - O.S.) Az idézett szövegrészlet többszörösen is hitelesíti a névben rejlő jelentéstartalom alakkarakterre vonatkoztatásának lehetőségét, amennyiben a Gregor identitását meghatározó várakozó, őrködő, statikus létállapotra utaló nyelvtani szerkezeteken kívül az őr szó két alkalommal is ismétlődik benne („mint egy őr”, „őrködött”). Az „imára mozgott [...] a szája” mondattöredék metaforikusán szintén a képzetet aktivizálja, hiszen az ima szó egyszersmind Gregor sztarec-természetét („Sztarí”) is motiválttá teszi. MISU Misu, „a Megértő” A regény főalakjainak léthelyzetét tehát egyfajta kérdő modalitás, a megértésre való törekvés jellemzi. Ondris meg akaija érteni feleségét, s ezen keresztül működésképtelenné vált házasságát, Jadviga pedig - bár bizonyos értelemben megválaszolja Ondris kérdéseit azzal, hogy felfedi egykori érzéseit és beszámol szeretőjével való titkos találkáiról - szintén meg akarja érteni a történteket, melyeket jobb híján csak a sors akaratával tudott eddig magyarázni. Neki is vannak fel nem tett kérdései, melyekre csak egy beszélgetésben kaphatna választ. A fikciónak ezen a pontján azonban hiábavalónak tűnne 701
