Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 7-8. szám - Pomogáts Béla: Irodalmunk és az európai integráció
is részt vegyen. Mint egyéb téren, a fejlődésnek mi még egy más fokán állunk. Az író csak a nép tömegeivel vonulhat be az »alkotmány sáncaiba«. Vagyis ezen a kanyaron is odaérkeztünk, hogy első a belső megigazulás. Hogyan lépjen fel külföldön az ország védelmében a magyar szellem, amíg itthon nem kaphatja meg - a társadalomtól, az »alkotmánytól« - a méltó helyét? Tudjuk, történtek nálunk is kísérletek a szellemi életnek - hogy így mondjam - állami érvényesítésére. Ezek előbb-utóbb mind eltolódtak eredeti céljuktól a publicisztika, majd a napi politika felé. A magyar irodalom nem egyesült az állammal, még csak nem is szövetkezett vele, a szó jó értelmében állam maradt az államban, tartotta függetlenségét. Ezt az utat kell folytatnia. Mint annyi más dologban, hírünk mentésében is az irodalom csak önállóan járhat el, munkájának csak így lesz eredménye. Erre az alkotmánytól nem kér mást, mint hogy szerveit kényére mozgathassa, erőit szabadon fejthesse ki.” A Magyar Csillag 1943-1944-es vitájában számos okos (ma is időszerű és megszívlelendő) javaslat kapott hangot, így az, hogy össze kellene gyűjteni a magyarság külföldi „imázsának” dokumentumait (vagy két évtizede találkoztam olyan többkötetes kiadvánnyal, amely a lengyelek „imázsának” ilyen dokumentumait szedte össze - a hasonló magyar kiadvány máig késlekedik!), hogy módszeresen a külföld elé kellene tárni a magyar kultúra nagy értékeit (ebben kétségtelenül sok minden történt az utóbbi fél évszázad és különösen az utóbbi évtized során!), és hogy - miként ezt Illyés is vallotta - mindenekelőtt a magyar irodalom nagy értékeinek kellene „kulturális-diplomáciai” és „országimázs-alakító” szerepet adni. A közel hatvan esztendeje megfogalmazott javaslatok - valljuk be - ma is időszerűek, és mind jobban időszerűek lesznek hazánk európai integrációja és uniós csatlakozása esetén. Az „országimázs” alakításának stratégiája Az ország arculatát maga a történelem alakítja, pontosabban az, hogy a nemzet miként válaszol a történelem nagy kihívásaira. Akkor lesz az országnak jó hírneve, és akkor fog kellő megbecsülést szerezni a nemzetek közösségében, ha gazdaságilag hatékonyan működik, valóra váltja a nyugati demokráciák eszményeit, eleget tesz a jogállamiság követelményeinek, és polgárai számára szabadságot, biztonságot, jólétet és kultúrát teremt. Az ország arculatalakításának külpolitikai stratégiáját ezért a belpolitika megfelelő alakításával kell megalapozni: a jól működő gazdaság, a biztos alapokra épített jogállam és a fejlett kultúra lehet garanciája annak, hogy országunkról kedvező kép alakuljon ki a nagyvilágban, a nemzetközi politikai és kulturális élet fórumain. A belső stabilitás és a demokratikus fejlődés biztonsága mellett mindazonáltal szükség van arra is, hogy megfelelő szellemi és gyakorlati munka segítse a kedvező országkép megjelenítését. Azt, hogy a külföldi közvélemény felismerje ennek az „imázsnak” a valóságos értékeit. Egy ország arculatának megtervezése azonban sohasem lehet politikai kampányok dolga, ellenkezőleg, igen átgondolt és következetes munkára kell épülnie. A valóban kívánatos „imázsépítést” és „arculattervezést” következetes és okos stratégiai alkotó, tervező munkának kell előkészítenie. Ennek a munkának kell felmérnie a jelen 685
