Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 7-8. szám - Valerij Zalotuha: A muzulmán
Szonya néni zoknit stoppolt, Fegyka pedig az akcióra készült. Negyedik napja nem ivott. Az ilyen szünetekben tisztelte magát, és ebből következően, fontoskodott. Kolja híre pedig á két zsák kombinált tápról, amelyet aznap kellett elcsórni, még lelkesedést is keltett benne.- Figyelj, anya - mondta huncut mosollyal Szonya néninek. - Ha így megy tovább, akkor ősszel lagzi lesz nálunk! Szonya néni felnézett az unalmas kézimunkából, a homlokára tolta a szigetelőszalaggal több helyen körbetekert szemüveget, és értetlenül Fegykára nézett. Fegyka kimutatta fémfogait.- Na és hozzáadjuk Kolját Verkához? Két zsák kombinált tápért? Megvesztegetett bennünket! Szonya néni elkomorodva visszaeresztette a szemüveget.- Jártatod a szád hiába. Tavaly geológusok dolgoztak itt nálunk, és csak az nem kefélte meg Verkát, aki nem akarta. Magukhoz hordta őket. Az öregasszonyt a függöny mögé paterolta, ő meg... - Szonya néni újból fölnézett a stoppolásból, és félig suttogva mondta: — Állítólag pénzt fogadott el tőlük... Fegya, te nem tudod, éppen ültél, de Verka...- Mit kéne itt tudni? Kurva és kész — mondta ki egyszerűen és vidáman Fegyka. Ki akarta bontakoztatni az érdekes témát, de Kolja a szavába vágott.- Olajat kerestek? - kérdezte Szonya nénitől.- Kik? - kérdezte Szonya néni értetlenül.- A geológusok.- Nem olajat, hanem ezt a, hogy is hívják... - ráncolta össze a homlokát Szonya néni, amint emlékezni próbált.- Gyémántot - juttatta eszébe ingerülten Fegyka.- Találtak? - kérdezte Kolja.- Hogyne! Azt mondják, tele van minden. Itt, a lábunk alatt tele van minden gyémánttal - mondta Szonya néni és hangosan felsóhajtott: - Nem tudom, mit találtak itt, de én egész életemben a földet túrtam, és ha legalább egyet.... Legalább megnézni, hogy milyen!... Fegykát vidámság fogta el - rekedt hangon, köhögősen felnevetett.- Te is jól adod, anya! Hisz mélyen van, fúrni kell!- Fúrni - ismételte Szonya néni helytelenítően, hogy befejezze ezt az értelmetlen témát, és megkérdezte Kolját: - Kisfiam, mért nem készülődsz? Fegyka már kész van. És ekkor kezdődött az egész.- Én nem megyek, anyu - mondta Kolja halkan.- Mi az, hogy nem mész? - értetlenkedett Szonya néni.- Nem megyek lopni - mondta Kolja hangosabban. Fegyka elmosolyodott:- Kitől lopni? A kolhoztól? Ettől a rohadt államtól? Hisz teljesen kiszívta a nép vérét, ha tőle lopsz, a túlvilágon a javadra írják! - még köpött is dühében. Szonya néni fölállt a hokedliről, odament Koljához, megsimogatta a fejét és bűntudatosan s keserűen ezt mondta:- Kisfiam... Koljuska... Hisz ez kombinált táp, nem lehet venni, meg nincs 634
