Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1. szám - DÉLSZLÁV IRODALOM - Mak Dizdar: A megpihenés napja, a hetedik
És teremtéd az embert a Te képedre és hasonlatosságodra Teremtéd férfiúvá és asszonnyá Megteremtéd és megáldád őket mondván Gyümölcsözzetek és sokasodjatok És akkor a mennyei magasságból hol trónolsz Kedvtelve néznél végig műveden Bal kezeddel megsimogattad szakálladat jobboddal pedig a hasadat És mondád Imé ez igen jó vala És lett a hatodik nap. De én is körülhordoztam pillantásom a földön És láttam ahogy a víz elnyeli a földet Ahogy a Nap vizet hörpint Láttam Ahogy a föld tüzet okád Dúvadat láték amint dúvadra ront És embert ahogy embervért ont És láttam bűnt teméntelent A Te teremtő munkád vala mind Láttam mert evém a tudás fájának gyimilcsitül És mert kinyílt a szemem És hangom az égre kiált Nem jó vala ez Nem jó Nem Ez a Te világod Csak sújtó mennyköveidnek jó Ez a hetedik nap vala A megpihenés napja Fordította: BORBÉLY JÁNOS Az idén lesz 35 éve, hogy meghalt Mák Dizdar (szül. a hercegovinál Sto- lacban 1917. október 17-én, megh. 1967. július 14-én, Szarajevóban). A szarajevói Zivot (Életfánk]) irodalmi folyóirat szerkesztője volt, egy sor verskötet szerzője. Lírikusként Kameni spavaó (Kővé dermedt alvó, 1966) című kötetével vált ismertté igazán a boszniai bogumil korból napjainkig megmaradt temetői szarkofágok elnémult világának ihletett megszólaltatásával. Ahogyan Dizdar kifinomult nyelvezettel és a hajdankort érzékletesen felidéző beleérzéssel teremt megfelelő légkört, hangulatot, egyedülálló a bosnyák költészetben. E versek elsőrangú érdekessége, hogy költőjük fegyelmezett művész és lelkes történelemkutató egy személyben, s a Kővé dermedt alvó mindezzel együtt lett a bosnyák irodalom kimagasló alkotása. Mák Dizdar nem érte meg városának Szarajevónak) és hazájának véres kataklizmáját. Amikor azonban föntebbi versét olvassuk, úgy érezzük, hogy a költő ennek a tapasztalatnak a birtokában volt. Vagy - s alighanem ez az igazság - a világ volt mindig is ilyen. (A ford.) 62
