Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1. szám - DÉLSZLÁV IRODALOM - Mak Dizdar: A megpihenés napja, a hetedik
MÁK DIZDAR A megpihenés napja, a hetedik A Teremtés Könyve. Első fejezet Kezdetben teremtéd Te a mennyet és a földet A föld pedig vala ékesség nélkül való és puszta És setét vala a mélységnek színén És mondád Legyen világosság És lön világosság És látád Te hogy jó volna ama világosság És elválasztád tőle a setétséget És nevezéd a világosságot napnak és a setétséget éjszakának És lett az estve És lett a reggel Az első nap Aztán megteremtőd az eget És helyheztetéd oda trónusodat És lett az estve És lett a reggel A másod nap És megteremtőd aztán a szárazt És nevezéd földnek a víznek sokaságát pedig nevezéd tengernek És mondád hogy ez jó volna És a földből gyenge füvek és maghozó növények sarjadtak És fák melyek gyümölcsöt hoztanak És látád te hogy ez jó volna És megteremtőd a Napot és a Holdat meg a csillagokat Hogy ne csak nappal éjjel is világosság légyen És lett az estve és a reggel negyedik nap És te behintetted a tengert halakkal és az eget madarakkal Ötödnap pedig a földet népesítéd be Kisebb és nagyobb állatokkal és dúvadakkal És te látád hogy ez jó volna És mondád Teremtsünk embert A mi ábrázatunkra és hasonlatosságunkra És uralkodjék ő A tengernek halain az égen röpdöső madarakon És mind az egész földön És a földön csúszómászó állatokon, minden barmokon 61
