Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 6. szám - Petőcz András: Minden körülmények között építkezni
PETŐCZANDRÁS Minden körülmények között építkezni „íme az oklevél tanúsága Deodatus, a keresztségben István nevet kapott Vajk nevelője és keresztatyja, akinek Tata község, mint királyi adomány, érdemei elismeréséül teljes és kizárólagos tulajdoni joggal adatott, a mai napon Péter és Pál apostolok tiszteletére bencés apátságot alapított” - olvashatjuk a Deodatus című kötet 15. oldalán. Azt gondolom, hogy ez a néhány sor Turczi István alapvetése, magatartásának, írói alapállásának esszenciája, amely szerint a város mitológiája és önnön személyes „mítosza” ugyanarról a tőről, nevezetesen egy X. századi Deodatus nevű tanító legendájából fakad. Fogódzókat keresünk mindenütt. Jellemző ez a mai napokra? Nagyon is. Miiitat akarunk építeni vagy újraépíteni? Saját múltunkat újra és újra felépítjük, megfogalmazzuk, azért, hogy megértsük, kik vagyunk és honnan jöttünk, ez az az építkezés, amely valamilyen értelemben végigkíséri mindennapjainkat. Legalábbis ez egy ilyen korszak, ilyen korszakban élünk. Mintha a múltunk határozná meg jövőnket is. Nem biztos, hogy ez jó, hogy így van. Turczi ebben a kötetben múltat épít. Legendát gyárt. Építőművész. Van abban valami lenyűgöző, hogy például a kőműves a semmiből épít magának tornyokat. Van abban valami lenyűgöző, ahogy Turczi István a semmiből, vagy a látszólagos semmiből összeszorított foggal, csakazértis-alapál- lást felvéve magának világokat épít. Minden körülmények között. Tekintet nélkül arra, hogy mennyire jók vagy rosszak azok a bizonyos konstellációk. Újból és újból, erővel és nagy akarattal, önmagához szigorúan, de határozottan kérdez rá mindenkori önmagára: mit és hogyan oldott meg, miért és hogyan teljesített? Ez Turczi István igazi ereje. Ez a folyamatos újrakezdés, az összeszorított fog. Persze, szegezheti bárki nekem a kérdést, nem ezt teszi-e bármelyikünk? Persze, ezt tesszük. Igaza lehet a kérdezőnek. Ezt tesszük, ha van hozzá semmink. Ha van hozzá egy jó kis semmi-valamink, akkor kísérletet teszünk az építkezésre. Ennyi az egész. Ha megtehetjük, akkor a semmiből építkezünk, egészen pontosan, a látszólagos semmiből, vagyis saját magunkból építünk kiismerhetetlen avagy kiismerhető világot, otthont, hogy valahol végre jól és szabadon érezhessük magunkat. Hogy azt csinálhassuk végre, amit csak akarunk. Az otthonteremtés szándéka jellemzi a Deodatus-könyvet is. Az a szándék, hogy előre menjünk a múltba. Hogy megkeressük az otthagyott múltat. Otthagyott múltunkat. Legendaépítés. 571
