Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 6. szám - Petőcz András: Minden körülmények között építkezni
Turczi legalábbis ezt teszi a Deodatus-könyvben. Ez a könyv egy sajátos magánmitológia megteremtésének kísérlete. A kapcsolódások ebben a történetben, az áttételek a különböző' személyek között, az összemosások és összemosódások lenyűgözően és lebilincselően bonyolultak és sokszínűek. Turczi újból és újból körbejárja, megvilágítja és elhomályosítja ugyanazt a kérdést, a kérdést, amely szinte észrevétlenül lesz a miénk is. Mert itt, ebben a kérdésben csapda is van. Komoly csapda van ebben a kérdésben. Az, hogy önmagunkat valamihez képest határozzuk meg. Egyszóval Turczi körbejárja azt a kérdést, amely kérdés nem egyszerűen az, hogy hogyan is jött létre Tata, a falu, a mai város, hogyan is jött létre az a szellemiség, amely meghatározó élmény a számára a mai napig. Meggyőződésem, hogy Tata csak jó értelemben ürügy, mert üzenni akar valamit a szerző, méghozzá nem kevesebbet, mint azt, hogy saját magunkat valami tárgyiasulthoz képest határozhatjuk meg, hogy mindennapjaink tulajdonképpen viszonyulások és kapcsolatok bonyolult rendszere csupán. Apa-regény. Igen, apa-regény, valamint genius loci. A genius loci az, amit Turczi keres ebben az összeállításban. És, ha tetszik, sajátos apa-regénnyé növi ki magát a könyv, miközben nem véletlenül és nem utolsósorban feltűnik benne a magyar történelem egy kis szelete is, annak minden jellemzőjével. Apa-regény, mert a felettes ént keresi Turczi ebben a kötetben. És történelem-szelet, mert feltűnik benne az a sokszínűség, amelyről hajlamosak vagyunk a mai időkben, a mi sajátos jelen időnkben megfeledkezni, feltűnik benne Közép-Európa sokszínű és sajátos világa, feltűnnek benne mindennapjaink történelmi távlatban. A Deodatusról szóló Turczi-kötet egyszerre verses eposz, nagy ívű és igényes filológiai munka, lírai önvizsgálat. Nem kevesebb, nem több mindezeknél. Olyan könyv, amely képes arra, hogy informatív is legyen, meg élmény is legyen, emlékezetes olvasmány is legyen, meg rendelkezzen a vallásosság erejével. Egészen más könyv, látszólag, a Zöld rabbi. Nem is könyv ez, hanem album, olyan összeállítás, ahol kép és vers egyszerre van jelen, és egymást kiegészítőén hatnak. Persze, elsősorban is a vers hat, hiszen az összesen 21 vers albuma ez a kötet. Jeruzsálemi versek, izraeli versek, zsidó versek: Turczi azokat a verseit gyűjtötte egybe, amelyek ehhez a tematikához kapcsolódnak. Nem. Ez sem pontos. Jobb, ha azt mondom, hogy Turczi szinte minden versében kapcsolódik ehhez a tematikához, mert érdekli, izgatja valami, amiről mintha maga se tudná pontosan, hogy közelről érinti őt, vagy nem a kívülálló nyugtalanságával és bűntudatával néz valamit, amiről elfeledkezni nem tud és nem is akar. Ezekben a szövegekben nagyon sok érzékenység van. De van benne egy kevés szentimentalizmus is, jó értelemben vett szentimentalizmus, egy kevés érzelgés, de jó értelemben vett érzelgés. Hogy akkor most valahogy kimondok valamit. Ez van benne. És nagyon összefügg ez a könyv a Deodatus-könyvvel. Turczi mintha azt mondaná, térképezzük fel, ami elmúlt, mert muszáj feltérképezni. Aztán, mintha azt mondaná, hogy felejtsünk el mindent. Mert 572
