Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 6. szám - Széles Klára: Dal? Ima?

■ ■■úgy születnek a dalok, ahogyan a házak: kell születniük, amikor valami nincs.

Amikor nem az örökös csalódás, ami fáj,

De hogy „már többé csalódni sem lehet”; mint világ koporsói, úgy születnek a dalok, ezek az eklektikus költemények;

Európa síremlékeződik ide,

Magyarország álmai síremlékeződnek ide

és tényleg így van, és tényleg így „éltem álmom, álmom éltem”, és beletemetődik a világ a Földbe anno, mint dalaiba például Reviczky Gyula.™

A forradalom elföldelésének megélése, a dalokba temetkezés és a Revicz- ky-költészet és életmű rokonság-érzete összefonódik a fiatal lírikus érzékenységében.

Mondhatnánk: Parcz Ferenc olyan költő, akinek számos kötete van, de voltaképp nincs „első kötete”. Ami pályakezdéséről hézagos nyomokat ad, az a fent jelzett „fekete-fehér”, falra nem ragasztandó „falragasz”, és az itt „kék kötetként” emlegetett gyűjtemény. S az utóbbi szintén rendhagyónak mondható.

Hatalmas késéssel lát napvilágot (az első felvett versek dátuma: 1976, a megjelenésé: 1995). Ezt a megzavart időrendet a költő mintha egyedi szerkesztésével kívánná „helyretolni”. Lírikus önéletrajzot ad, válogatva, szerkesztve, körvonalakban, retrospektive. S ez utóbbi szemlélet itt szó, illetve tárgy szerinti. Három ciklus követi egymást a kötetlapok sorrendjében, s ez megfordítottja a verscsoportok kronológiai rendjének, a szerző életkora egymásutánjának. De ez sem pontosan van így: az első és a harmadik ciklus időben is mintegy „közrefogja” a másodikat. A kötetet indító verscsoport, a Rettegve rezdül az 1977-es évszámot viseli (a költő 19 éves ekkor); ezt követi A jelenléti ív (1978-79) - ez a 20-21. életév ideje; s ez után találjuk a kötetet lezáró Kőben a szikra-sorozatot, Nagy Lászlónak ajánlva. E legutóbbi lesz a legkorábbi poézis helye, fel is tünteti: 1975-76, azaz a 17-18 esztendős ifjú írta az itt olvasható sorokat.37

Ezt a visszaforgatást mintegy aláhúzza a cím: Címét lásd a végén. Ez többféleképpen is értelmezhető. Úgy vélem, mindenképpen megfelel a Parcz- féle költői eljárásnak: felderengés — felszínre hozási kísérlet — felismerés — az egészbe-illeszkedést keresve. Ugyanakkor olyanféle saját farkába harapó kígyót38 formáz, amely másféle módon is megjelenik, ismétlődik a lírikus eddigi munkái során.

Túlzás lenne a számok efféle számbavétele? Omaga feltűnően súlyt vet erre: tizennyolcból tizenkilencbe lépve — olvashatjuk például egy verseimben, s mintha ez lenne a verselésre indító mozzanat.33 Avagy: írtam itten és ezévben / éppen hetvenhétben s épen / hatossal jelzett teremben / kórban s az ikrek jegyében - fokozza tovább ezt a „számszerű” meghatározottságát, s mintegy mindezek jelentőségét éppen a címében is ezt hangsúlyozó A jelenléti ív.

566