Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 6. szám - Széles Klára: Dal? Ima?

Mindezt még egy lábjegyzet is folytatja, továbbgyűrűztetve az összefüggések láncát.40

Az időpontok, számok, helyek, helyzetek pontos számszerűségének mesz- szemenően átvitt értelmezése, mintegy transzcendens kapcsolatrendszerben való elhelyezése Parcznál rendszeres és következetes. Eddig is találkoztunk verseiben meghatározott napok, dátumok, ünnepek szerepének aláhúzásával. De legerőteljesebben talán a Pier Paolo Pasolini személyiségéhez, életművéhez, életéhez fűződő mély vonzalom és az ezzel foglalkozó munkák, írások, értelmezések mutatják fel, milyen mély és távolra-utaló gondolatrendszer áll mindezek mögött. A nagy filmrendező - Parcz Ferenc interpretációja szerint — legteljesebb művét halálával alkotta meg. A mindent megvilágító, összegző, az önmagát elérő és önmagán túlmutató Opus, a szakrális mű, melyre egész életével készült, melyet minden korábbi művel megidézett és előhívott, bizonyosan és minden kétséget kizáróan a Halála volt. Megvalósított ’kulturális rítus’, nem filmre, hanem a legkonkrétabb és egyben legmitikusabb valóságban megrendezett szertartás

.41 Ennek a merész, megdöbbentő állításnak nem kevésbé merész, igen részletes érvsorozatát vonultatja fel, aprólékosan kifejtve. Csupán jelzésként emelem ki: Pier Paolo Pasolini 1975. november 2-án, Mindenszentek és Halottak Napja között, a Mindenszenteket Halottak Napjától elválasztó, a Halottak Napját Mindenszentekkel összekötő Éjszakán halt meg a Folyó (egy folyó: a Tiberis) bal partján, a Város (egy város: Róma) falain kívül. OSTIABAN, Ostia (ostya) külvidékén, elhagyott területen. Pasolini (pas: béke) Péter Pál — így halt meg, rekesztjük be önkényesen a továbbkígyózó, egyre több idevágó momentumot felölelő okfejtést.42

Minden megnyomott szó az időpontok, események, mozzanatok belső, távolabbi törvényszerűségére utal, majd számtalan „apró”, vagy inkább e gondolatmenet alapján ál-apró előzménnyel, életműbeli ténnyel, Pasolini munkáiból, verseiből, rajzaiból való részlettel mutatja fel összefüggés-szövedékként, sorsszerű végpontként ezt a halált.

Cáfolhatatlan igazságot hallunk?

Parcz Ferencre mindenképpen igen jellemző sajátos „költői” építményt látunk. Misztikusokra emlékeztet ez a fajta építkezés - merülhet fel a gondolat. Hiszen már a kiemelt, kétségtelen ÁHÍTAT — IHLET - ELEVÁCIÓ is ilyen asszociációkat rejt.

Illene a lezáratlanság is ehhez a fajta - hozzá hasonlóan voltaképp csak körvonalazó, sejtéseket követő - stúdiumhoz. Am figyelemmel kísérése során felmerül bennem az a fajta rokonság, irodalomtörténeti hagyományfolytatás gondolata is, amely közvetlenül (feltehetően) nem érintette, mégis, mintha akaratlanul nyomába szegődne - persze új és más úton.

A XIX. századvég Reviczky mellett élő különös jelensége: Komjáthy Jenő árnya az, amely felsejlik. Az ő haláláig, titkon készített szómágiás, számmisztikus rendszere. (Amely ma is csak kéziratban létezik a Széchényi Könyvtárban; eddigi egyedüli vizsgálója és feltárója tudtommal S. Varga Pál.43) Hangsúlyozom, másról van szó. Hiszen Komjáthynál nyilvánvaló a Schmitt Jenő Henrik munkáihoz kapcsolódás. Parcz Ferencnél pedig egyértelmű a katolicizmus, a cselekvő jóság keresése, középpontba állítása.

Mégis hasonló határvidéken járnak: hang, hangzás, asszociáció, mágia találkozási sávjain.44 Parcznál ez az egyéni pszichikai hullámhosszon történik,

567