Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 6. szám - Havas Judit: A valóság és az álom határán

vecske” a kezébe került, azt vitte magával. így történhetett meg, hogy ugyanabba a noteszbe jegyződött fel az 1934-es és az 1947-es események sora is.

Jékely Adrienne elmondása alapján tudhatjuk, hogy a Naplók szöveghű leírása még nem fejeződött be, a diktálás, a gépelés nehezen halad, mert a Naplóban található leírások akár körkörösen is futnak a lapokon. Nehezíti a munkát az is, hogy vannak idegen nyelven írt szövegek, idézetek, elhalványult részek, például a ceruzával írottak szinte olvashatatlanok. A Naplókat a Széchenyi Könyvtárban őrzik zárolt anyagként.

Ismerhetünk publikált napló-részeket, amelyeket Jékely Adrienne engedélyezett közlésre. Példaként említem meg az Újhold Évkönyv 1986-os évfolyamának 1. kötetében (370-378. lap), és A Bárány vére című kötetben megjelenteket.

Most az Újhold Évkönyv ben publikált, 1936-ban írott Naplóból idézzünk meg részleteket:

Kolozsvár - júli. 29.

Tegnap voltam először a városban. Először Török Erzsikét kerestem fel, s ott üldögéltünk, egymásnak szinte szerelmesen örvendezve, régi polgárházuk leányszobájában, hol a szomszéd szobában öreg nagynénje hallgatózott, kit soha nem csókolt meg férfi... Krúdy Gyulának való környezet és hangulat.

Elkeseregtük bánatainkat, s nagy átkokat szórtunk a fejünk felett burrogó repülőkre. Mélyen elégikus hangulatban jártuk a várost, mintha nem 23-28 - hanem legalábbis 60 évesek lennénk. (...)

Magyarvalkó - aug. 17.

N. Jenőkével élek itten, már harmadik napja a kis pavilonban a falu felett. Próbálom intenzívebbé érlelni mindkettőnkben ezt a nyaranta meg-megelevene- dő „ősmagyar” paraszt-romantikával telített hangulatot, melyet a Kalotaszegi Elégiában igyekeztem kifejezni. (...) A temetőt, a templom környékét papírral, ceruzával járjuk, hogy mentsünk, leltározzunk mindent ebben a gazdag néprajzi múzeumban. (...) Az új környezet teljesen leköt, azt figyelem, s ennek hatását elemzem magamban. (...) Jól látom már, hogy minden olyan munka, amelyet a pillanatban végzek a pillanatról, nem más, mint hideg, erőltetett zsurnalisztika.

Budapest - szept. 7.

Már jó tíz napja itt vagyok. (...) Tegnap lefekvés után, mihelyt letettem fejem a párnára, s mihelyt kispárnámat fejemre tettem, mintha távoli, valkóira emlékeztető harangjátékot hallottam volna. Moccanni se mertem, hallgattam, hallgattam. Lelkem legmélyéről jöhetett, idegrendszerem ismeretlen szférikus zenéje lehetett. Aztán megmoccantam; nem szűnt. S felfigyeltem: nem szűnt. S így aludtam el, ezzel a csodálatos csilingeléssel a fülemben, a testemben. Mi lehetett? Apuka is hallott zenét bróm-kábulatában, amikor Tordán operálták, s én is hallottam vagy kétszer álmomban. Karmester-ős? (...) Talán a tudat alá beszűrődő zene kiömlése volt, talán karmester-ős jelentkezett véremből, hogy hálát mutasson.”

1934-tól 1982-ig készültek naplók, amelyeket Jékely többé-kevésbé folyama529