Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 6. szám - Gyürky Katalin: Játékos bűn, bűnös játék Nabokov művészetében

neveljenek, akárcsak az állatok. Ó, a falni, hálni, emészteni és ülni a puhán ideája még meglehetősen sokáig fogja vonzani az embert a földhöz - de nem a magasabbrendű embert.”10

Es Nabokovnál szintén az állatvilágból kiemelkedő' ember öntudata szükséges ahhoz, hogy higgyen a halhatatlanságban, és arra a kérdésre, hogy mi különbözteti meg az embert az állattól, a szerző így felel:

„Hogyha nemcsak azt tudom, hogy én vagyok, de azt is, hogy én ezt tudom, akkor, következésképpen az emberiséghez tartozom.”11

És ezzel kapcsolatban Nabokov az egyik vele készített interjúban felvázolta az idő, az öntudat és az emberi civilizáció kölcsönös összefüggésének vonalát is: Jdő öntudat nélkül - a legalacsonyabb rendű állatok világa, idő plusz öntudat - ember, idő nélküli öntudat - a legmagasabb állapot.”12

Tehát a halhatatlanság hitének megléte vagy hiánya mindkét szerző szövegeiben a vallást szubjektív módon értelmező, öntudatra ébredt, úgynevezett magasabbrendű, rendkívüli ember sajátja. És ezzel elérkeztünk ahhoz a közismert dosztojevszkiji felosztáshoz, amely szerint az emberiség a szürke, átlagos 9/10-edből és a kivételes képességű 1/10-edből áll.

S mint később még arra utalni fogok, ez az 1/10-ed lesz az Dosztojevszkijnél, amelynek tagjai, mivel nem hisznek a halhatatlanságban, s mivel rendkívülinek érzik magukat, a 9/10-ed által bűnnek tartott cselekedetek megtételének jogát is - legalábbis úgy vélik - birtokolhatják.

A halhatatlanság bevallásának és az erről alkotott vélemény vállalásának folyamatában, az öntudatra ébredésben pedig - láttuk - Nabokovnál is felfedezhetjük az emberiség 1/10-edre és 9/10-edre való felosztásának a meglétét. Korábban utaltam rá, hogy a szerző szerint csak a józan ésszel” gondolkodók vethetik el a halhatatlanságban való hit meglétét, akik viszont hisznek a halhatatlanságban, azok már túl vannak ezen a józan észen”. Nabokovnál ugyanis a józan ész” a középszerűséget, az ízléstelenséget és a trivialitást jelenti, vagyis dosztojevszkiji fordulattal a 9/10-edet, és ezzel szemben áll minden nem megszokott, különc és irracionális, vagyis a dosztojevszkiji 1/10-ed. A szerző szerint ezt a józan észt” le tudja győzni bárki, akit már az is büszkeséggel tölt el, ha nem a közhelyeket ismételgeti. ,Nincs kizárva - mondja Nabokov - hogy az emberi civilizáció igazi mozgatóereje nem másban, mint a normálistól való eltérésben jelentkezik: lehetséges, hogy a majom sohasem vált volna emberré, hogyha a családban nem jelent volna meg egy szörnyszülött.”13 És ezen a ponton mutatkozik meg a nabokovi intertextuális kreativitás, az, hogy a dosztojevszkiji szöveghagyományt a nabokovi nemcsak átvette és felhasználta, hanem játszott is azzal, s ebben az jsteni játékban” az előd és játszótárs” Dosztojevszkijhez képest a következő lépések egyikét is megtette. Ezeknek a lépéseknek a megtételére azonban már nem a publicisztikában, hanem fiktív helyzetben, Nabokov szépirodalmi műveiben kerül sor, ahol a dosztojevszkiji hagyományhoz hasonlóan a publicisztikában kifejtett monológ gondolatok dialogizálódása figyelhető meg, és ezek a gondolatok Bahtyin szerint különböző emberalakokkal fognak összekapcsolódni. Tehát a harold bloomi kategóriát felhasználva Nabokov szépirodalmi szövegei hosszabbítják meg az előd szövegeit afelé a pont felé hajlítva, ahová azoknak el kellett volna jutnia. Amíg ugyanis a dosztojevszkiji kontextusban az 1/10-edre jellemző másság főleg eszmei, gondolati szinten van jelen (gondoljunk csak Raszkol513