Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 6. szám - Gyürky Katalin: Játékos bűn, bűnös játék Nabokov művészetében
nyikov állandó logikai bűvészmutatványaira), addig a nabokovi koncepcióban a 9/10-edtől, a józan ész” képviseló'itól való eltérés már nemcsak eszmei szinten és a gondolkodásmódban, hanem a hó'sök egész jellemében, külsó' és belső' tulajdonságaiban egyaránt megmutatkozik. Ennek a jeleit a Végzetes végjáték és a Meghívás kivégzésre című Nabokov- regény főhőseinek különcségével szeretném alátámasztani. Ez a különcség a Végzetes végjátékban Luzsin alakjával fonódik össze. Ebben a műben Luzsin különcsége természetesen a gondolkodásbéli másságból, vagyis a dosztojevszkiji hagyományból is táplákozik, hiszen - mint láttuk - Dosztojevszkij A játékos című kisregényének főhősében, Alekszejben van meg a többi szereplővel szemben az a képesség, hogy azonosítani tudja a játékot és az életet, és ez Luzsinnak is sajátja. Csakhogy, véleményem szerint Luzsin ehhez a gondokodásbéli mássághoz egy, az egész személyiségét meghatározó másságot társít: az autizmus vonásait viseli magán. Az autizmusnak ugyanis a pszichiátria tudománya három kardinális tünetet tulajdonít: az érzelmi kötődések hiányát, a kommunikáció sajátosságait és a magatartás sztereotipi- záltságát. S a Végzetes végjáték Luzsinjában mindhárom tünetet felfedezhetjük. Ugyanis már a gyermek Luzsin viselkedése mutatja az első tünetcsoportot - az érzelmi kötődések hiányát. Erre utal, hogy Luzsin nem létesít kapcsolatot az iskolatársaival: „Feltűrte a gallérját, leült a fahasábokra. így ült végig körülbelül kétszázötven nagyszünetet egészen addig, amíg külföldre nem vitték. Néha az osztályfőnök váratlanul megjelent a sarok mögül. »Mi van veled, Luzsin, csak üldögélsz? Szaladgálj a társaiddal!« Luzsin lekászálódott a farakásról, kijött az árkádok alól a négyszögletű hátsó udvarra, néhány lépést tett, igyekezett megtalálni azt a pontot, mely egyformán távol volt attól a három osztálytársától, akik ilyenkor a legjobban szoktak tombolni, félreugrott a labda elől, melyet hangos rúgással indított valaki, majd mikor meggyőződött róla, hogy a tanár messze van, szépen visszament a farakáshoz.”14 Ezen kívül az érzelmi kötődések hiányát mutatja Luzsinnak mind a szüleihez, mind pedig a majdani feleségéhez fűződő furcsa, egyáltalán nem megszokott viszonya is. A második tünetcsoport, az autizmusra jellemző szokatlan kommunikációs sajátosság Luzsin - egyébként meglehetősen primitívnek ábrázolt - anyósának tűnik fel: „Háttal ül és így beszél, háttal - panaszkodott a lányának. - Egyszerűen nem is emberi módon beszél. Biztosíthatlak, hogy itt valami nincs rendben.”15 S hogy mennyire nincs rendben, az abban is megmutatkozik, ahogyan Luzsin a nyelvtani szerkezeteket használja. „Az autista beszéde ugyanis gyakran érthetetlen »halandzsa«. Önmagáról gyakran 3. vagy 2. személyben beszél.”16: „Luzsin egészséges - mondta mosolyogva, miközben súlyos profilját nézte (petyhüdt Napóleon-profil)***, amint veszélyesen ráhajol egy virágra, mely - isten tudja - még megszúrhatja. »Luzsin egészséges. Luzsin sétál. Luzsin nagyon kedves.«”17 A harmadik tünet pedig, a magatartás sztereotipizáltsága Luzsinnál abban nyilvánul meg, hogy minden változtatásnak ellenáll, a környezetét pedig igyekszik merev, megszokott sémák szerint elrendezni: 514
