Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 6. szám - Gyürky Katalin: Játékos bűn, bűnös játék Nabokov művészetében
És ebből a mindenféle tételes vallást visszautasító magatartásából következik mindaz, amit a szerző a halhatatlansággal kapcsolatban gondol. Nabokov publicisztikai szövegeinek ugyanis sajátja az a gondolat, hogy az ember földi élete pusztán lelki létezésének első kiadása, és hogy az egyéniség nem pusztul el a föld alatti fizikai szétbomlás során. Ezek az elképzelések pedig Alekszandrov szerint Nabokovnál a vallásos hitnél valamilyen nagyobb, optimistább előfeltevésen alapszanak. így a nabokovi szövegekből az olvasható ki, hogy a halhatatlanságot csak az elmarasztalt és sokat ostorozott józan ész” zárhatja ki az emberi létezésből.** Tehát a halhatatlanság létezése Nabokovnál a tételes vallás tagadását, illetve a vallás, a hit egyéni, szubjektív felfogását is magában foglalja. És a vallás ilyen jellegű nabokovi értelmezésével kapcsolatban kezdődik a dosztojevszkiji szöveghagyománnyal folytatott intertextuális játék. A tanulmányom elején felvázolt foucaulti elképzelés, amely szerint a szerzők nem szépirodalmi műveire is érdemes figyelmet fordítani, itt tesz szert igazán jelentőségre, hiszen - mint látni fogjuk - a nabokovi szövegek nemcsak a dosztojevszkiji szépirodalmi szövegeket értelmezik át, hanem a dosztojevszkiji publicisztikával is intertextuális kapcsolatban állnak. A dosztojevszkiji publicisztika ugyanis - ahogyan azt egy korábbi, az öngyilkosságról szóló Doszto- jevszkij-tanulmányomban kifejtettem - a halhatatlansággal kapcsolatos problémákat szintén a tételes vallás elutasításával, illetve a vallás egyéni, szubjektív értelmezésével hozza összefüggésbe. Csakhogy, amíg a nabokovi szövegekben a tételes vallás elutasítása a halhatatlanság hitének meglétét erősíti és igazolja, addig a dosztojevszkiji írások szerint a vallást szabadon értelmezők arra a következtetésre jutnak, hogy nincs halhatatlanság, s ez a tudat végzetes kétségbe ejti őket. Vagyis a kiindulópont — a vallásról való szabad gondolkodás felvetése — Nabokovnál Dosztojevszkij hatását mutatja, viszont a vallás egyéni értelmezése a halhatatlansággal kapcsolatban teljesen ellentétesnek tűnik a dosztojevszkiji elképzeléssel. Azonban ez a különbség csak első látásra van meg. S hogy miért csak első látásra, az már a halhatatlanság nabokovi meglétének, illetve a halhatatlanság dosztojevszkiji hiányának a következményeiben mutatkozik meg, ezek a következmények pedig, ha más-más viszonyulásból adódnak is, de lényegében nagyon hasonlóak a két szerzőnél. Az első, és talán a többi szempontjából is a legfontosabb következmény az, ahogyan mind Dosztojevszkijnél, mind pedig Nabokovnál az ember eljut arra a pontra, amikor a halhatatlansághoz való viszonyát képes önmagának is bevallani. Ennek a viszonynak a bevallása és vállalása pedig - a nabokovi játékot tükrözendő — szinte szóról-szóra azonos a két szerzőnél, feltűnően hasonló folyamat részeként jelenik meg. Ez a folyamat pedig az ember állatvilágból való kiemelkedésével, öntudatra ébredésével van összefüggésben. Dosztojevszkijnél ugyanis annak, aki nem hisz a halhatatlanságban, egyértelművé válik, hogy az életet csupán azok az emberek tudják igeneim, akik a legalacsonyabb rendű állatokhoz hasonlóak, sőt személyiségük, öntudatuk fejlettsége folytán inkább alattuk állnak. „Ezek készségesen vállalják az életet, azt, hogy egyenek-igyanak, aludjanak, fészket rakjanak és utódokat 512
