Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 6. szám - Hatiasvili Nodar: Egy hópehely
- Minden percben rosszabb és rosszabb lesz.- Hová jutunk így?- Ez így nem mehet tovább!- Ugyan már, ennél rosszabb úgy sem lehet.- Ki bírja ezt ki?- Lehet, hogy van, akinek annál jobb, minél rosszabb, de megbocsássanak, ez így nem mehet tovább! S minden percben csak rosszabb és rosszabb lett. Mikor annyira rosszra fordult a helyzet, hogy a hópelyhek a fáradtságtól és a kilátástalanságtól már a zúgolódással és a múlt emlegetésével is felhagytak, csend köszöntött be. Hópehely gyönge kis testére óriási súllyal nehezedett a hatalmas tömeg. 0 is, akár sokan mások, lélegzetét visszafojtva hallgatott, de kifinomult lelke mélyén új eló'érzet született meg. Lehet, hogy... Le kellett hűlnie, hogy képes legyen elviselni az erejét meghaladó terhet. Nem töprengett már a létezésről, a szépségről, csak egyetlen kínzó gondolat járt a fejében: - Életben kell maradni. Ki kell bírni. Túl kell élni! — s még csak véletlenül sem jutott eszébe, hogy miért is kell életben maradni, miért kell kibírni, miért kell túlélni...- Az önfenntartás ösztöne miatt van ez? Lehetséges. De honnan ered ez az ösztön? Ki plántálta belénk? És ha senki, akkor honnan van mégis? Elődeinktől? Vagy talán a remény miatt? Igen, hát persze, hogy a remény miatt! Hogy minden jóra fordul... Nem véletlen, hogyha végleg feladjuk a reményt, eltávozunk ebből a világból egy másikba, abban reménykedve, hogy legalább ott jó lesz. - Hópelyhet hirtelen megkönnyebbülés öntötte el. Eleinte nem értette, mitől. Talán attól a megérzéstől, hogy létezése talányához érkezett, vagy... Hópehely lassacskán elszakadt az övéitől, s könnyedén lebegve ereszkedni kezdett a Föld felé. Micsoda boldogság! Végre valóra válik az álma! Egész valója beleremegett a gondolatba. Néhány percen belül hozzásimulhat a Földhöz! Annyit gondolt már erre a pillanatra, hogy azt hitte, képzeletben az összes lehetséges változatot átélte, s kész a nagy találkozásra. S most itt a perc, ő pedig kétség- beesett, és nem tudja, mitévő legyen, hogyan... Hirtelen érezte, hogy valami elsuhan mellette, ez elterelte a figyelmét, s már nem tudott visszakanyarodni a gondolataihoz, mert ütést érzett és... hópehely-garmada egyesített rohammal igyekezett a Föld felé. Eleinte igyekezett megmagyarázni a többieknek, hogy nem érdemes úgy sietniük, hiszen előbb-utóbb úgyis leesnek a Földre, s jobb szépen lehullani, mintsem torzan, összetörtén. Hogyan élnek majd nyomorékon, s egyébként is, mit fognak gondolni róluk az emberek? De senki nem figyelt rá, mindenki sietett, lökdösődött, és senki nem törődött sem a viselkedésével, sem a külsejével. Valamennyien csak egy dolgot hajtogattak: /elékesítjük a Földet”. Hópehely először nem értette, hogyan tudják a megcsonkított, neveletlen, pimasz hópelyhek felékesíteni a Földet. Később az nyugtalanította, vajon elbírja-e a Föld a tömérdek hópelyhet, hiszen az ég sem bírta őket. Aztán azon töprengett, nem fagy-e meg a Föld ennyi hópehelytől. De hamarosan felhagyott ezekkel a gondolatokkal, s a többiekhez hasonlóan egyre gyakrabban ismételgette: ,felékesítjük a Földet”, majd „az a küldetésünk, hogy felékesítsük a Földet”. Látta, hogy az első hópelyhek egy szempil492
