Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 6. szám - Határ Győző: Vaddisznóvadászat; "Vége"; Komédiásnő
Komédiásnő (Jancsó Saroltának) odafent oly szép voltál, mint innen lentről még soha. Ahogy felvonszoltál a deszkákra, Komédiásnő, ahogy napraforgó mosollyal lelket öntöttél belém, gyámoltalanba; ahogy mutattad, mit kell csinálnom:- így, így, így kell, így ni. Bábmozdulattal. Tudod, mi az a bábmozdulat? Ez a bábmozdulat. Líglógó lábbal, mintha rongy volnál - líglógó lábbal? így? így?- nem úgy, jaj dehogy is. Lógázzad, engedd el! Mintha rongy volnál!- csípőből? térdből? vállból? honnan lógázzam...?- mindenhonnan!- hiszen azt csinálom!-jaj, dehogyis azt, kis bugyuta. Még egyszer! Most! Most!... Én meg - sehogyse tudtam.- sebaj - mondtad megenyhülten - menjünk át a Nagy Színpadra, ott majd akarva-akaratlan is tudni fogod. Mert az az Igazi - mi az a Nagy Színpad és mitől igazi?- egyet se félj: azon, attól olyan bátorságra kapsz, amely egyszeriben az inadba száll. Nagyon nagy és attól igazi, hogy ez az Élő Marionett- adj haladékot. Gondolkozási időt!- hogyisne- Komédiásnő!- már rajta is vagy Még ki se mondtad, máris éreztem, hogy rámeresztik a köteleket, a lógasz- tókötelek horgaikkal felkampóztak, egy a vállamnál, egy hátul a derekamnál; nagyot rántottak rajtam, felhuppantottak és én máris ott úsztam a színpadtérben. Lígtem-lógtam, kapálództam, a lábam többé nem érte a földet, hasztalan kerestem lábujj heggyel: ahol eddig volt és mindig lenni szokott, a föld nem volt ott himbálództam-hadonásztam, a köteleim meg rántottak-húztak fel-le, té- s tova akkor már, alálógó fejjel, mindenestül olyan voltam, mint a rongybábu, a dróton rángatott marionett, az élő-eleven. Te meg, Komédiásnő, te csúfság, te meg! Kárörvendve kidüllesztett hassal ahogy elnéztél, kedved lelted szégyenem spektákulumában és gyengéd szeretettel nekivigyorodtál:- látod? - kuncogtál - látod? Ez az Élő Marionett - micsoda-kicsoda?- te. Az élő-eleven, aki vagy. A. Marionett Belesikoltottam a szavadba. Alákiáltottam:- nem! ne!- ugye?! ugye?! még majd szereted is meg akarod is: majd! fogod!- nem fogom! soha! Komédiásnő — 484
