Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 6. szám - Határ Győző: Vaddisznóvadászat; "Vége"; Komédiásnő
- ugye?! ugye?! most majd megtanulod - engedj el! engedjetek!- most majd megtanulod, mi az, színházat játszani, élő marionettnek lenni, most majd megtanulod!- irgalom!- felőlem akár a herkópáternek is esedezhetsz irgalomért, babám. Mert úgy kell neked, mert most megfogtalak: az enyém vagy - senkié...!- az enyém! „én-a-tied-te-az-enyém”: hahaha! uhohahá-hahá-hahá! milyen érzés, ha valaki pojáca?!- ne tedd ezt velem! ne tegyétek ezt... —- no, sebaj... Ne félj, huncuskám (megengedj, ezért a kis rádijesztésért), mindjárt leeresztünk, csak még elébb, emlékeztetőül, cseppecskét alácsiklan- dunk a talpadnak... Az alácsiklandás áramütésszerűen ért, a talpamba kaptam, de a hónom alatt volt a kisülése - csak cseppecskét, csacsikám: most se? még most se mondod, hogy az enyém vagy...?- jaj! jaj! a tiéd vagyok, csak hagyjátok abba... Elég legyen! Megharagszom!- lehet, hogy neked igen, de nekem nem. Még! Még! Cirógassátok meg a talpacskáját, aki mindene van - visítok! Potyogtak a könnyeim, sírtam-nevettem (orvosnyelven rekeszizom-kimar- julás és ebbe más is belehalt már) - micsodás csalavári pofákat vágsz, te Sírónevető... haha! Hát ezért írtad azt a könyvet, hogy SÍRÓNEVETŐ?! Ugye-ugye: jó-is-volna? Nem tudtad, mi fán terem az a móres, de most színpadodra akadtál: itt most majd móresre tanítalak, de úgy, hogy holtod napjáig - Komédiásnő!- haló porodban is! megemlegeted!- ne bántsál! ne bántsatok! soha többé, még statisztálni se!- a saját bőrödön! nesze neked nemulass! most hát tudod, milyen nehéz a nemzet napszámosának lenni! Elő Marionettnek ezen a nagyon-nagy színpadon! Hogy milyen sanyarúi- szánom-bánom!- mindhiába: benne vagy a bűnben. Fertelmeskedtél. Megírtál bennünket: most majd megkeserülöd, ha köréd seregiünk - Komédiásnő, ha istent ismersz!- Méket a sok közül, te pogány?... Sorköteles vagy —- De alkalmatlan!- A szekerünkre kívánkoztál: magad akartad. Sátram-állítónak? Kikiáltónak? Kellékesnek? Hátramozdítónak? Facér súgónak: annak se...?- bocsássatok el! civil akarok lennil Nem akarok színházat játszani, nem vagyok élő marionett! Se játszani, se játszani! Soha többé!... Már nem tudtam magamról, hogy mit művelek; arról se, hogy eleresztettem székletemet-vizeletemet. A kötelek kioldódtak és én hasravágódva ott feküd485