Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 5. szám - Kiss Gy. Csaba: Arcélek és találkozások
fontos szerep jutott a független és demokratikus Szlovénia szellemi előkészítésében is. Az Európától elrabolt Közép-Európa írói tehát összejöhettek Szlovéniában - mintegy folytatván Milan Kundera híres esszéjének gondolat- menetét, csattanós cáfolattal a cseh író borúlátó következtetéseire. Ismerkedhettek egymással személyesen szubkontinensünk írói - állami—ideológiai protokoll nélkül, hiszen a Szlovén író Szövetség - hasonlóan a lengyelhez vagy a magyarhoz — műhelye volt, szigete volt, kisebb szót nem tudok rá, a szabadságnak. Szinte varázslatnak érezte ezt az ember. Valóban varázslat volt, és a mágus ez a kicsi, kreol arcszínű, bajuszos szlovén ember. Hol itt tűnt föl, hol ott, minden fontoskodás nélkül elegyedett szóba az írótársakkal, nem igyekezett a nyilvánosság középpontjába kerülni, szellemét mégis jelenvalónak éreztük akkor is, amikor testileg éppen másutt tartózkodott. Magát a mágikus teret is ő találta ki. A mindenhová kisugárzó központ egy karszti barlang, pontosabban annak a villője, tündére. Szlovénul Vileni- cának mondják. Másfél évtized óta jelkép lett belőle, kis túlzással szólván Közép-Európa egyik szellemi fővárosa, legalábbis azokra a szeptemberi napokra, amikor elmennek oda az írók a Balti-tenger és az Adria közötti Európából. Valahol ott, Lipica magasságában találkozik a karszti világ - kegyetlen harci terep lehetett az első világháborúban - a mediterrán övezettel. Az írótalálkozó vendégei végigjárhatták a szlovén és olasz kultúra sajátos szimbiózisát sugalló településeket, falvakat, városkákat, Sezanát, Lokvét, Stanjelt. Szőlők, olajfák, babérligetek között kóstolhatták a konyha remekeit, s a terranót, a vidék fanyar vörösborát. Täufer Ljubljanában született, a szlovén glóbusz - ha szabad így mondani - szívében, a történelmi Krajna székvárosában. Közép-európai találkozóhelynek mégis a karszti tündér barlangját látta alkalmasnak, nem messze az Adriától. A barlang szimbolikája gazdag a szlovénok kollektív emlékezetében. Ismeretes, hogy maga Mátyás király - a miénk, de az övék is - szintén egy barlangban alussza álmát a monda szerint, s ott váija bizonyos jelek beteljesülését, hogy kirontson a fekete sereggel és megteremtse a béke és igazságosság uralmát a földön. De legalább ennyire fontos a szlovén képzeletben a tenger. Veno Täufer egyik jeles költőelődjét, Anton Askercet szeretném idézni: Ó, tenger!... mint határtalan sóvárgás, eláradsz messze az égbolt alatt, akár az élet, nyughatatlan sírás. Titokzatos varázsod elragad.” Érthető, hogy Vilenica tündérének a hívása csábító üzenet volt Közép- Európa íróinak. Csehek, osztrákok, szlovákok, lengyelek, litvánok, olaszok cserélhettek eszmét néhány napon keresztül, költők, írók, kritikusok, irodalomtörténészek. A Veno Täufer megálmodta rendezvény rangját jelzi a díjazottak listája. Olyan írók kaptak Vilenica-díjat itt, mint például az olasz Fulvio Tomizza, a lengyel Zbigniew Herbert, a magyar Esterházy Péter vagy az osztrák Peter Handke. Taufernek mindenre és mindenkire volt gondja. Hogy legyen a rendezvénynek emblémája, hogy a vendégek megismerhessék a karszti vidéket, hogy 473
