Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 5. szám - Jaan Tätte: Kereszteződés a főútvonallal avagy mese az aranyhalacskáról
zátok fel a lábatokat az ágyra! A padlón hideg levegő cirkulál. Meg sem kérdezem, teszek cukrot mindkettőtök kávéjába. Az édesség jót tesz. Bújjatok szorosan egymáshoz! Nincs annál jobb. Még egy pillanat és kész a kávé. A szerelem az maga a csoda. Maga a gazdagság. (Elkezd nevetni.) Hiába, újra és újra eszembe jut és nevetésre késztet. De hát ilyen az élet. Az ember mindig nevetségessé válhat. Laura: Azt szeretném kérdezni, hogy... Osvald: Kérdezzen csak, kérdezzen! Felforrt a kávé. Az ágyba hozom. Roland: De hiszen... Osvald: Ne aggódj. Ha lecsöppen egy csöpp, akkor sincs semmi baj. Roland: De hiszen... Osvald: Pszt, pszt. Nem sikeredett túl erősre a kávé? Jómagam se szeretem a túl erőset. Ti nem tudjátok, öröm nekem titeket látni. Ahogy az egyik ember ránéz a másikra. Látom a szerelmeteket. Látok én mindent. Látom önmagamat is. Jól érzitek magatokat? Kértek még valamit? Laura: És mi van azzal a csodával? Osvald: Azzal nincs semmi. Az égvilágon semmi. Laura: Nem hinném, hogy... Osvald : Hát persze, bocsáss meg. A csodákban csupán hinni lehet. Hinni bennük és vágyni rájuk. A szerelem a csoda. Ami, ki tudja miből támad, és ki tudja, hová illan el. És egyetlen mércéje a bizalom, ami ki tudja, miből támad, és ki tudja, hová illan el. Untatlak titeket a beszédemmel. De tudjátok, ha valaki sokáig volt egyedül, akkor egyszerűen elered a nyelve. (Bemegy a hátsó szobába.) Itt ágyazok meg nektek. Jómagam nem szoktam esténként sokáig fennmaradni. Jobban szeretem a reggeleket. Este hajlamos az ember arra, hogy kátyúba jusson. Reggel minden szép. (Visz- szájon.) Kész is van minden. Hány órakor akartok reggel felkelni? Roland: Nincs jelentősége. Osvald: Reggel valószínűleg nem találkozunk. Korán kimegyek a szabadba. Lerovom a köreimet. Megnézem az agancsaimat. Csináljatok magatoknak innivalót... Mosakodni az udvaron tudtok, a pádon. Ott van a mosdótál meg a szappan. A kéztörlőt odatettem a párnára. Menjetek nyugodtan lefeküdni. Menjetek csak, menjetek. Én majd itt összerámolok. Menjetek, csak menjetek! CRoland és Laura felállnak és megállnak a hátsó szoba ajtajában.) Osvald: Jó éjszakát. Laura: Jó éjszakát. Roland: Jó éjszakát. Osvald: Jó éjszakát. (.Laura és Roland bemennek a hátsó szobába, és becsukják az ajtót. Osvald energikusan fel s alá járkál a szobában, összeszed néhány holmit és dudorászni kezd. Leül az asztalhoz. Laura kijön a hátsó szobából és megáll Osvald mellett. Mintha valami mondandója lenne. Nem mondja el. Kijön Roland. Laura bemegy a hátsó szobába. Roland leül az asztalhoz, felcsipeget valamit az asztal sarkánál, felsóhajt, majd bemegy a hátsó szobába. Bejön a pizzás férfi, valami egy halra emlé470
