Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 5. szám - Jaan Tätte: Kereszteződés a főútvonallal avagy mese az aranyhalacskáról
szobában nem történik semmi, amit láthatnánk.) Kérem a személyazonosságijukat, vagy valami más személyazonosságot bizonyító dokumentumot. Laura : Miért van erre szükség? Roland: A jogosítvány megfelel? Férfi: Kiváló. Csak gyorsan, gyorsan! Remek tippem támadt, hogy ne kelljen magukat lelőnöm. ( Ezzel egyidejűleg feljegyzéseket készít a dokumentumokból.) Önök itt egy szép, intim estét rendeztek. Rendesen viselkedtek. Vigyáztak a dolgaimra. Am ha egyszer fel akarnak eleveníteni néhány mozzanatot abból az időszakból, amikor gazdagnak tudták magukat, akkor mi könnyen rátalálunk mindegyikükre. És majd eljövünk, hogy végighallgassuk. Imádok szép történeteket hallgatni. Ez minden. Fogják a papírjaikat. És addig se szólják a pénzüket. Nem szeretem a pénzszórást. Már maga a szó is olyan rút. (Kiveszi a párna alól a pénzköteget.) Nem zavarok tovább. (Elindul az ajtó felé.) Ne legyenek ilyen morcosak! És ne gondolják, hogy a gazdagság egyszerűen csak úgy magától betoppan! Még magukat is megszédítette. Bár így is jól jártak. (Benéz a fiókba.) Ez az én mobiltelefonom? Hű, de nehéz. {Távozik, hosszú szünet.) 6. jelenet Osvald: No lám, ezt a csodát! Honnan jöttök ilyen későn barátaim? Csak nem ért benneteket valami balszerencse? Semmi baj, hiszen az udvaron olyan csípős idő van. Oh, szegénykéim, teljesen átfáztatok. Sebaj, mindjárt bemelegszik itt. Ne nézzetek körül, mindenem sza- naszéjjel van. Egyedül élek, és észre sem veszem, mekkora disznóól támad körülöttem. Mindjárt rendbe tesszük a házat. Gyertek, drága gyermekeim! Üljetek le oda, a puha ágyikóra! Mindjárt hozok egy plédet. (Hoz egy plédet.) Üljetek már le. {Laura és Roland leülnek az ágyra. Osvald beburkolja őket a pléddel.) És öleljétek át egymást szorosan! Szorosabban. Egyetlen bunda vagy kályha sem ad olyan melegséget, mint a másik ember közelsége. Mindjárt hozok egy kávét. Az belülről is megmelegít titeket. A kávé, ahogy mondani szokás, a legjobb tea. Nincs annál szebb, mint két szerető ember. Irigykedem, kifejezetten irigykedem. Minek szólíthatom a kedves vendégeimet? Roland: {Szünet.) Engem Roland- nak. Osvald: Nagyon örülök. Jó hangzású név. És a...? Laura : Engem Laurának. Osvald: Nagyon örülök. Az én nevem Osvald. Oh, milyen jó kedvem kerekedett. (A kávéval foglalatoskodik.) Én aztán tudom, mit jelent a szerelem. Jól érzi- tek magatokat? Szolgálhatok valami ennivalóval? De mindjárt iszunk egy jó erős kávét. Bocsássatok meg nekem, és még egyszer bocsássatok meg. Semmi más nem olyan fontos. Honnan jöttök ilyen későn? De- hát minek is faggatódzom? Ennek úgysincs semmi jelentősége. A fontos az, hogy együtt vagyunk. Tudom, tudom. Húz469