Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 5. szám - Jaan Tätte: Kereszteződés a főútvonallal avagy mese az aranyhalacskáról
dom világosan, hogy mindent elveszítettetek, és arra várok, hogy sürgősen távozzatok. (Szünet.) Ez minden. (Laura és Roland némán áll, és Osvaldot nézi.) Laura: (Óvatosan.) Mit csináltunk rosszul? Én mindent megmagyarázok. Osvald : Na persze, megmagyarázod. Éppen ez a baj. Hogy megmagyarázod. Amikor csodák vannak egy játékban, és itt a házban csodák történnek, akkor nem szabad semmit megmagyarázni. Valószínűleg a világ legnagyobb csodájának vagyunk tanúi. De mi nem csupán kívülállók vagyunk. Mi magunk is beletartozunk az egészbe. Roland nem, de mi ketten bizony igen. És ha mi sem tudjuk felismerni a csodát, amit a markunkban őrizgetünk, akkor a csodáknak korai odajönni hozzánk. Laura: (Ráförmed Rolandra.) Mit bámulsz? Menj már el innét, meddig akarsz még itt lebzselni? (Roland meg van zavarodva.) Osvald: Már nincs késem, hogy odaadjam nektek. (Osvald a széken ül, Roland ráront és hátratekeri Osvald kezeit. Osvald nem tanúsít ellenállást, teljesen nyugodt. Eltérően Ro- landtól, aki üvölt.) Roland: Te átkozott vén szőrmók. Te ványadt savanyúuborka. Nincs szükségem az átkozott késedre. A magadfajtával mi így bánunk el. Ne kapálóddz, te mocsok. Azt hiszed, a bolondját járathatod velünk, mi? Nem, jóember, a játéknak vége. Mik vagyunk mi, cirkuszi bohócok, hé? Nincs minekünk időnk a magadfajtákra pazarolni az időt. Tegyük el láb alól ezt a tetvet, és kész. Ez már nem tartozik senkire. Hogy felfuvalko- dott! Méghogy nem adja! Nem is kéri tőled senki. (Laurának.) Te meg mit bámulsz itt, adj valami zsinórt! Laura : Sehol sem látok itt zsinórt. Roland: Akkor keress, meddig tartsam itt? Laura: Osvald, van zsinórod vagy valami ahhoz hasonló? Osvald: Nem tudom, valószínűleg nincs. Damilom van. Roland: A damil nem tartja a kötést. Osvald: Am ha azonban kétszeresen rátekerik... Laura: Belevájódik a húsába. Roland : Minden házban kell lennie zsinórnak. Játszod itt a hülyét, mi? Te nyomorult halász. Mindjárt meg fogod nekem mutatni, hogy úszik a hal. Én meg azt mutatom meg, hogy szoktak halat pucolni. (Laurának.) Találtál már valamit? Akkor adjál valami ruhadarabot vagy hasonlót! Szóval megtetszett neki Laura. Tudod, mit szokás az ilyen férfiakkal csinálni? (Megpróbálja Osvaldot a lábával taszigálni.) Majd most egy kicsit megjuhászodik. (Laura leveszi magáról a blúzt, nem egészen meztelen, de a hal az aranylánccal jól látszik. Roland ezt nem látja.) Találtál valamit? Laura:Igen. Roland: Add ide. (Átköti vele Osvald kezét.) így, most moccanj meg, ha tudsz, te anyámasz- szony katonája! Hol a pénz? (Beront a hátsó szobába. Osvald Laurát nézi. Laura lassan megindul Osvald felé, amíg csaknem megérinti Osvaldot a tes464
