Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 5. szám - Jaan Tätte: Kereszteződés a főútvonallal avagy mese az aranyhalacskáról
éjszakai szállást kérni, és nem akarnak elmenni. Meg tudjátok ezt bármivel is indokolni? Es ha jól értem, a lány akar itt maradni. Mi ez, csak nem szerelem első látásra? Hű, de romantikus. Hatást gyakorol rám. És még ha valami szürke veréb lenne, de nem az, a természet egyik legsikeresebb műve, valóságos telitalálat - a legcsodálatosabb álombéli nő, az álmok asszonya. Sajnos azonban még- sincs rá mód, hogy itt maradjon. {Szünet.) Na, ne duzzogjatok már! Itt egyszerűen nincs számotokra hely. A ház a pincétől a padlásig pénzzel van tele. Úgyhogy, ha elérkezettnek látjátok az időt, fogjátok meg egymás kezét, és minden jót nektek. Azám. Laura : Osvald, de hát mi történt? Roland : Minden érvényben marad, amit megbeszéltünk! Laura: Minden! Roland: Egyszerűen nehéz volt beleélnünk magunkat az új helyzetbe. Laura : Még minden olyan új és hihetetlen. Roland: Mi fiatalabbak vagyunk magánál, a mi életünk még csak most kezdődik, úgyhogy minden, ami eddig történt, az véletlenszerű és átmeneti volt. A jelenkori helyzet meglehetősen ígéretes - én ugródeszkához jutok, Laura álmai beteljesülnek, az élet új értelmet és energiát kap. Maga pedig... Osvald : Az én sorsomról ti ne dönt- setek. Laura: Nekem tetszik itt. Az előbb olyan szépet álmodtam. Idegen helyen általában nem tudok aludni. És minden olyan rendezett körülöttem. A hosszú estéken olyan jól el lehetne itt üldögélni, és kifelé bámulni az ablakon. Osvald: Itt mást nem is lehet csinálni. Laura : És nincs is rá szükség. Osvald : Ahogy így elnézem, ti mindenre képesek vagytok. Roland: Hát persze, mi mindenre képesek vagyunk. Osvald : Hogyan ugrál a nyulacska? Roland: Na hogyan? Osvald: Te félreértesz, engem az érdekel, hogyan ugrál a nyulacska. {Szünet.) Igazán bemutathatnád. Roland: Mutassam be? Osvald: Igen. {Roland ugrál néhányat.) A füleit is mutassad. {Roland a mutatóujjával fület formál magának.) Lehangoló. És hogy jár a gólya? {Roland megmutatja.) Rossz nézni. Laura, te is csinálnál valamit? Laura: Hát persze. Olyan mókás. Én megmutatom például... Osvald: Ne, fejezd be. Képtelen vagyok végignézni. így is minden világos. Gyűlöllek, gyűlöllek, gyűlöllek. Mennyire is ostoba vagyok én! Hogy hihettem el ezt az egészet? Ekkora barmot! Mit reméltem, én, idióta? Laura: Osvald, de hát mit akarsz? Osvald: Már nem tudom, visszakívánkozom a vízbe. Csendet akarok. Minden összezavarodott. Képtelen vagyok felidézni, hogy mit akartam. Hogy mit tudtam. Tudtam, mi a szép. Tudtam, hogy arra vágyom. És hála a csodának, tudni mertem, hogy megkapom. De arra nem gondoltam, hogy meg akarom vásárolni. Vissza akarom kapni iskoláskorom hitét, hogy ez nincs így. Azt nem kérdezem, hogy te mit akarsz, de kimon463
