Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 5. szám - Jaan Tätte: Kereszteződés a főútvonallal avagy mese az aranyhalacskáról
Húh. Egész beleizzadtam. Kihozzák. Laura: Azt mondjátok meg, ki az az erős férfi... Rolaneh-Osvald : Én! Laura: ...aki a fenekembe szúrta a kést? Roland + Osvald: Ő. Osvald : Nem én szúrtam oda. A kés az ő kezében volt. Roland : A kés Lauránál volt. Laura: A sajátomba szúrtam volna?! Osvald: Nem, Roland kiráncigálta a kezemből a kést, és elkezdett vele hadonászni, és én kaptam egyet vele a kezemre. Tessék, nézd meg. Laura: Soha nem hallottam még, hogy az embernek a feneke lenne a legbiztosabb hely az élete kioltására. Roland: Véletlenül történt. Bocsáss meg. Laura : Véletlen volt, hogy nem öltél meg. Megbocsájtok. Most egy életre ott lesz a seb hege. Roland: Ki látja azt ott! Laura : Te biztos nem. Roland: Ne mondj ilyeneket. Osvald: (Rolandnak.) Ne nyavalyogj! Laura: Egyáltalán, hogy lehet egy ilyen késsel embert ölni? Érthetetlen. Osvald: Nem a késben volt a hiba. Ez egy jó éles kés. Roland: Egy ilyen pankráció közben nem is lehet vele megfelelően szúrni. Osvald: Egy fekvő embert természetesen sokkal könnyebb meggyilkolni. Roland: Ez esetben is tudni kell, hová bökjed. Hiszen annak is vannak csontjai, meg mindenféle egyéb szervei. Ha célzottan vágod belé, ügyelni kell rá, milyen szögben álljon a penge. Nem olyan egyszerű ez, hogy fogod és beledöfód. Laura: Akkor most első szabályként vésd az emlékezetedbe, hogy a fenekem legyen a legvégső hely, ahova beledöfód. Roland: Ugyan, Laura, hagyd már ezt! Laura: (Osvaldnak.) Ezek szerint te mentetted meg az életem. (.Megpuszilja az arcát.) Osvald : Roland is megmentette. Roland: Hogyhogy? Osvald : Mivel nem szúrtalak le. Roland: (Megpuszilja Osvaldot az arca másik felén.) Te nyavalyás, hát még egy kést sem tudsz magadhoz ragadni. Osvald : De bizony megfordult a fejemben a gondolat. Roland: A gondolat még nem öl. Osvald: Oh, de mennyire! Sok dolgot nem tudsz te még, amit mi Laurával már tudunk. Roland: Ti Laurával! Ez most szíven ütött. Osvald: Roland, te megfeledkeztél valamiről. Roland: Nem akarom a gyanús pénzedet. Laura: Már hogyne akarnád! Roland: Nem akarom. Laura: Bezzeg ezer korona borravalót ígérni jó volt. Mikor rendeltél te utoljára nagy adag pizzát? Méghogy nem akarja a pénzt! Ha-ha-ha. Roland: De Laura, ezt te sem gondolhatod így! Laura: Honnan tudod te azt, hogy én mit gondolok? Roland: Akkor ki tudja... ha én nem tudom. Csak nem azt mondod, hogy meg akarsz tőlem szabadulni? Laura: Nem azt mondom, hogy tőled akarok megszabadulni. Azt 459
