Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 5. szám - Jaan Tätte: Kereszteződés a főútvonallal avagy mese az aranyhalacskáról
Laura: Osvald gyerekkorában derék fiú volt. Szépen énekelt, és olyan szépen tudta mondani, hogy köszönöm. Nem bántott az senkit. Mindig igazságosan osztotta el a cukorkát a barátok között, és... Roland: Akkor mostanra alaposan megváltozott. Laura: Csak nem elégedetlen vele a szomszédja? Ez lehetetlen! Roland: Drága mami... (Szünet.) Én megőrülök! (Odaszalad Laurához, de az lefékezi.) Nem bírom tovább, beleőrülök. Laura: Roland, térj észhez! Roland: Nem akarok észhez térni! Felfogod te, Laura, drágám, hogy mit csinálunk? Ezt nem volna szabad. Mit tesz ez velünk! Laura, ennek semmi értelme! Itt valami nincs rendjén. Az egész egy nyomasztó álom. Felejtsük el, és menjünk el innét! Hallgass rám. Laura: És hagyjuk itt neki az ösz- szes pénzt? Roland: Nem lesz ennek jó vége. öltözz fel gyorsan! Laura: De hát a pénz! Roland: Lemondunk a pénzről, menjünk el innét, menjünk haza! A mi otthonunkba! Laura: Neked könnyű lemondani a pénzről. Egymilliárd az semmi, 12. jelenet de nekem három van. Felfogod végre, Roland! Hárommilliárd! Roland: Nincs közte semmi különbség. Térj észre, Laura. (Közeledik Laurához.) Laura: Hozzám ne érj! Roland: Laura, drágám! Laura: Ne gyere közelebb! Roland: Laura, kérlek. (Roland letérdel.) Laura : Te megkergültél? Roland: Szeretlek! (Hosszú szünet.) Laura: Akkor végezz Osvalddal, és az összes pénz a miénk lesz. Roland: Mit mondtál? Laura: Hallottad. Roland: Te egy vérszomjas fenevad vagy, nem emberi lény, egy szörnyeteg. Laura: Te meg taknyos kölyök. Utállak! Roland: Nyomorult! (Roland hanyatt vágja az ágyra Laurát, rátámad, és ott dulakodnak.) 13. jelenet Osvald: (Bejön a szobába, meglátja a dulakodókat, és elüvölti magát.) Ne! (Valamennyiük tekintete a tőrkésen találkozik, valamennyien felé rohannak és mindhárman egyszerre ragadják meg azt.) Vége az I. felvonásnak. 456
