Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 5. szám - Jaan Tätte: Kereszteződés a főútvonallal avagy mese az aranyhalacskáról
II. FELVONÁS 1. jelenet CRoland egyedül van a szobában, imitt-amott ragtapasszal van leragasztva, az öltözéke néhány helyen el van szakadva, és a padlót súrolja.) Roland: Ez iszonyú! Nem akarom elhinni. Nem akarom elhinni, hogy képes volnék ilyet tenni. Osvald : (Az udvarról jön be, falfehér az arca, a keze be van fás- lizva.) Ezzel is megvagyunk. Roland: Képtelen vagyok tisztára mosni. Ha festett padló volna, akkor nem lenne semmi gond, de így a vér beleívódott a fába, ezen már nem lehet segíteni. Osvald: Maradjon úgy. Ki nézi azt. Le lehet teríteni egy szó'nyeggel. Roland: Vagy lefesteni a padlót. Osvald: Igen, valamikor mindenképpen meg kellett volna már csinálni. Roland: Hová vitted, biztos helyen van? Osvald : A folyóban. Roland: És ott nem találnak rá? Osvald: Nem. Egyszerűen nem lehet rátalálni. A folyó, ahogy mondják, valóságos temető'. A maga öt vagy hat méteres mélységével. Egyszer jártam arrafelé halászni. Roland: Lesüllyedt a fenekére? Osvald : Elsüllyedt, mint a kő. Roland: Akkor jó. Szörnyű volt ránézni is. Itt hevert merő véresen. Osvald: Nehezemre esett megtenni. Végtelenül sajnáltam. Locs- csant egyet, és már el is tűnt. Roland: Felejtsd el, ami volt, elmúlt. Osvald: (Sóhajt.) Hát igen. Hagyd már abba azt a súrolást. A ruhákon úgyis ott vannak a vérnyomok. Roland: Ruhát lehet újat venni. Osvald: Nézd, a csizmája még mindig itt szárad. (Megtapogatja.) Már egészen száraz. Roland: Le kéne onnan venni. Osvald: Hadd maradjon még egy kicsit. Öröm nézni. (Leülnek.) Roland: Kétségtelenül szép csizma. Laurával vettük Svédországban. Meglátta egy kirakatban, és nem hagyott békét, amíg meg nem vettük. Nem is láttam más nőkön ilyet. Osvald: Te más nők lábát is szok- tad nézegetni? Roland: Odasiklik az ember szeme. Akarva, akaratlanul, de odasiklik. Osvald: Aha. (Szünet.) Én is megmustrálom őket. Olyan ez, mint valami betegség. Mutatok neked valamit. (Hozza a magazint.) Láttad? Roland: Nem. Hadd nézzem! Jópofa kép. Osvald: Nagyon szép kép. Olyan rajta, akár az életben. (Szünet.) Roland : Miért van meg neked ez a magazin? Osvald : Miért tartanak az emberek az otthonukba magazinokat? Roland: Laura hozta? O adta neked? Osvald: Ugyan, dehogy. Hogy jut ilyesmi az eszedbe? Roland : Ki tud a nők dolgain eligazodni. Osvald: Kár erre a szót vesztegetni. (Szünet.) Roland : Mi lesz ezek után? Osvald: Nem tudom, beszélnünk 457
