Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 4. szám - Kerékgyártó Ferenc: Magamnak magamtól; Csak glória nem; Töredék a repülésről (versek)
negyven év / egyetlen pillanat csak a zuhanó tudja az időt de ha nem tudja / tudja felejteni az angyal is állat / nem jobb nálad ám bűneiben is isteni ha pokolra jutsz legmélyebbre térj az már a Menny: mert minden körbeér szeret téged az Ördög / és az Isten: csak Glória nem Töredék a repülésről 1. Fekszel a földön. Koponyádból lassú cseppekben folyik a vér. Kívül, és belül egyszerre vagy forró, úgy növekszel, hogy egyre fogysz. Ez a halálos Ego, ez fojtogat, ez fogja körül izzó acélpántként a homlokodat. Lent és fönt egy időben vagy férfi és agy-halott. Te magad vagy édes halálod, te magad vagy izzó és sós életed, és nagyon fáj, de mégis, sajnos, valahol, valahogyan élvezed. így múlatod az időt, immár állva, és kopp-kopp-kopp, cseppre csepp, bíborra éjfekete, kopasz fegyencarcodon utat találnak a könnyek és utat talál a börtönéből szökni akaró, régóta tested cellájában rejtőzködő éjsűrű céklaszín, céklámenillatú vér, a te véred, ez te vagy, ez vagy te, ömlik az ego, élvezd, lökd ki magadból. Formáld meg magad, miközben elfolyik életed, magad vagy a mag, élvezd, ha tudod, amíg tudod: carpe diem! Elfogysz, elfolysz így is, úgy is. És nincs holnap, de ha létezik is, jelt nem ad. 2. Szállsz az ég felé. Üvegkoponyádból fénylő, áttetsző kristálycseppek hullanak, kicsi kristályhullák, te még élsz, de már nem élsz, úgy vagy, hogy nem vagy: lebegsz, létezel, pulzus nélkül pulzálsz, véred elfogyott, fagyott testedből kizuhannak a fáradt eszmék. Kiszáradt erdőket, haldokló tavakat látsz a magasból. Amit látsz: finn-ugor táj. Távcsöved: szétroppant vodkáspohár. 3. Megérkeztél. Itt vagy. Jobbat vártál? Ez jutott neked. Hallgass. Ez már a kimondhatatlan tartománya. Most szólj. 314
