Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - Bíró Zsófia: "Félre vers, tsalád, ima"
A fennti vers a Klastrombái való szabadulásomnak rövid s kissé túlozott dramatisálása. A való történet ennyi: A zárdában úgy érezém magam, mint matska a zsákban, hát levelet írtam Bétsbe, eggyik udvarlómnak, Zedlitz Miksa bárónak, hogy szöktetne-meg innét, s a tsillaga lehetnék. Max, e kissé sánta, de különben jó formájú Schlesiai Freiherr, ugyan meg nem szöktete, hanem eggy hó múlván meg-jelene Oncle-ommal, Mailath János gróffal a zárdában, és kezdtenek a bőrömre lizitieren. Elösször János bátyám indúlt tsatába érettem; s a Priorissa el-utasíttá: nem vethet eggy Calvinista kezébe, a kárhozatba. Miért alítá a pápista Mailathot kálomistának, secretum. Erre Max, a ki Lutheránus, a klastromi reliquia boltban annyi pápai, bíbornoki, püspöki, apáti medáliát vásárla öszve, legalább 30 drb. fityegett a mellén. Ettül a Mater annyira meg-rettent, alig gyöze mentegetődzni, engem rögtön Zedlitznek ada, s könyör- gött, hogy habozásáért, mely tsak quiproquo, fel nem jelentené. - lm így történt, hogy Protestantnak nem engede, prostituiertnak igen.” A vidám társaság a sikeres novícia-szöktetést megünnepelendő néhány hónapnyi utazgatással jutalmazta meg magát, egyebek között a weimari mesternél is viziteltek: jkz öreg úr nagy Lyricus, nagy Epicus, nagy Dramaticus, nagy Philosophus, nagy Anthropologus, nagy Botanicus, nagy Oeconomus, nagy nem tudom mi, akár eggy degeszre tömött almáriom, a millyet mi-felénk a szegény viselős jánkák hasára buríttanak, hogy el-vetéllyenek. Colossalis és kétségbe ejtő. S eszembe jut eggy másik Poéta. Tíz nappal ez előtt Tübingában valánk, s a szállásunk melletti házban eggy bútor készíttő dolgozott. Nem is tudom, miért nyitottunk be hozzája; e tislernél lakik eggy Költő, valaha a nagy Schiller Frigyes Famulusa volt, aztán el-ment az esze, megháborodék, s az olta itten kuczorog az iparosnál, a ki jó lélek lehet, hogy el-dajkállya e tsetsemővé vissza változott férfiút, neve most nem ötlik emlékezetembe. Ez szelős nem szólt, tsak felém indúla s eggy keszkenővel meglegyinte, mint ha port verne le ruhámrúl. Kérdőn a gazdára tekinték, ő meg-nyugtatott: a gonosz Daemonokat íízi-el tűlem, s a tiszta Geniusokat áraszttya reám; ahányszor kinnt járattyák, mindég kéziben a keszkenő, s a bokrokat, a falakat sorra legyinti, meg-álggya. Tehát a bolond nem haragbúi vert meg, szeret engem, érzém, én is szeretem szeren- tsétlent, ám bár ritkán válna türelmem vezetgetni őt, mint a jámbor bútoros teszi. S olly szép finom szellem arcza vagyon. Annyira meg-nyerém bizodalmát, hogy írásaibúl fel-olvasa nékem; pedig, mint a gazda mondd, igen ritkán tse- lekszi, többnyire ül és báván hallgat. Nem feledem a verseit: se értelme, se metruma, se cadentiája; zászlók, körtvélyek, erdők, tavak keringnek, úsznak rend nélkül, vagy a bolondság ismeretlen rendgyében. Mit tagadgyam, nékem igen tetszett: álmomban hallok illy költeményeket, s ha fel-ébredek, nem marad bellűle semmi. Göthe előtt méllyen meg-hódolok. De ama nyomorult eszelősnek rongyolt Lyrája, tsak azt vágynám hallnom.” A nyomorult eszelős - Hölderlin. A díszes kompánia 1813 nyarán tért vissza Bécsbe. Zedlitz, amíg a családfő beleegyezését elnyerje frigyéhez, s előkészítse a lakodalmat, menyasszonyát a regensburgi zárdánál jóval liberálisabb életvitelű Theresiana leánynevelő intézetbe adta. Az intézmény szellemiségének köszönhetően Psyché naponta pár órát rokonainál tölthetett. Az öreg Neipperg Grosmutti, született Rosa Lichtenstein hercegnő annyira megkedvelte a füstös komtesszt, hogy megtette 260
