Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 3. szám - Bíró Zsófia: "Félre vers, tsalád, ima"
De mégis remélek. Magam vagyok, Meg is fagyok; Véled el is égek.” (Dali) Hogy már ekkortájt milyen tudatosan űzte a költői mesterséget, bizonyítja Dessewffy Józseffel és Kazinczy Ferenccel való mester-tanítvány viszonya, annak ellenére, hogy előbbiek minden bizonnyal nem csupán az ifjú poéta kezdeti szárnypróbálgatásaitól voltak lenyűgözve. Psyché természetesen tökéletesen tisztában volt az idősecske literátorokra tett hatásával, bár megtisztelő figyelmével az akkor tizenöt esztendős Wesselényi Miklóst tüntette ki, aki eme figyelem, továbbá az ígéretes in médiás rés kezdet hatására rögtön feleségül kívánta venni Psychét. ,jEngedd jobb kezemet vas markodbúl, Mika lelkem, Tíz sorom emlékül véve rovom le neked, Zúzhatod addig a bal mantsom, s a hajam szimatolhatd, Ám de fülembe ne nyalj: benne Pythón tsavarog. Dalia Kazinczy s Bersenyi hozzád, míg piczi voltál; Im-már nagy buta mén, értsdd a Sybilla szavát! Néhai tisztes Atyád bánatba veté feleségét, Jobb s rosszabb te se léssz, senkit is el ne vegyél, Bal kezemet tsókold ha tiéd, ne akarjad a jobbom, Senkinek én nem adom, szebb, ha szabad maradok.” (Ifjú báró Vesseléni Miklóshoz) Psyché tartózkodása nővérénél egyre inkább tarthatatlanná vált jobbára saját kicsapongó életmódjának, sógora féltékenységének (Jm-már Sógorom is ohajttya távozásom, az ifjak miatt, mert nem öaz eggyetlen a világon.”), nővére néma, ám annál látványosabb szenvedésének köszönhetően. 1812 decemberében indult vissza a Sienai Szent Katalinról elnevezett zárdába. Ekkortól datálhatjuk életművének második korszakát, a Bolyongás éveit (1813-1816). Mielőtt megérkezett volna korábbi szenvedéseinek színhelyére, néhány napot Bécsben töltött mostohaanyjáéknál, Neipperg-Montenuovoéknál. Tizennyolc éves volt ekkor, egzotikus szépsége minden ízében virágzott, amit minden adandó alkalommal ki is használt - a jelentkezők örömére és az asszonyok keserűségére. Alkalmi hódolói között találjuk későbbi férjét, az akkor már férfikora delében járó, tudós sziléziai földbirtokost, Max von Zedlitzet is. Am hiába földöntúli szépsége, tehetsége, szokatlan műveltsége, zabolátlan természetének a börtönnél is rosszabb kínszenvedést jelentett a zárda ( Séta lovaglás; Barátnéjaimnak). A rácson túl ráadásul addig soha nem látott módon tombolt a történelem: még igencsak érezni a francia forradalom utózengéseit, Napóleont egyik pillanatról a másikra száműzik, a Habsburg-házat csúfosabbnál csúfosabb megaláztatások érik, Európa szinte minden országában érezni ama vihar előtti csendet - hatalmas formátumú személyiségek, világnézetek, uralkodóházak, alkotmányok tűnnek el percenként a történelem süllyesztőjében ( Napóleonra). Ilyen hatalmas társadalmi-politikai-kulturális258
