Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 3. szám - Bíró Zsófia: "Félre vers, tsalád, ima"

majd az azt követő dührohamoknak köszönhetően csak pár hónapot tölthetett. A mindinkább ön- és közveszélyessé váló Lónyay János elől felesége Bécsben élő szüleihez, a gyermekek (Erzsébet, valamint a második házasságból való Pál és Gábor) pedig az akkor már férjnél lévő legidősebb leányhoz, Lónyay Anna Uránia Eratóhoz, gróf Haller Ágoston feleségéhez menekültek.

Költészete korszakolásának ez a legelső stációja (Hegyaljai évek, 1808— 1812), ugyanis itt, Tállyán születtek első versei. Tematikáját öccsei fölötti daj- kálkodása (Gabónak, kisebb édes Ötsémnek), eleinte ártatlan flörtjei (Patak partyán), tanulmányok (Frantzúz leqon közepeit; Klavier Studium), apjával újra felvett levélkapcsolata (Fragmentum), rokongyermekekkel szövődött barátsága (Denisnek és Jósának; Josó neviben Cliristinának; Christinkához; Bútsú Denisetűl, férjezett Lady Kenneth-tűl) alkotja. Ihletőleg hat rá ezeken a témákon kívül - a nem csak korában megrökönyítő - sógorával folytatott viszonya is. Kapcsolatuk ugyanis nem rekedt meg az egyszerű rokoni szeretet és megbecsülés szintjén. Amint azt naplófeljegyzései és versei (Akrostichon; La Pleureuse; Emlék; Az oktalan) tanúsítják, Erzsébet éppen a köztük lévő rokoni szálakra, valamint Jákob, Ráhel és Lea történetére hivatkozva kínálkozott fel sógorának - JJota bene verő, Gaston Sógorom vevé-el makulátlanságom, ö követett-el rajtam incestust többszer is, és a hasamat véré, támada olly abortusom, tsaknem magam is véle mentem Tizenhárom éves volt ekkor, ám az őt ért tragédiát teljes mélységében, összetettségében érzékelte:

„Tsak keze vált akkorka,

Mint ruhádon fodorka,

Tsak lába vált akkorka,

Mint korai ugorka,

Tsak szeme vált akkorka,

Mint gyullatlan sziporka,

Tsak szája vált pitzurka,

Tsak haja vált kunkorka Tsak törzse meg feje vált,

De ő maga sohse vált,

Almodád, semmi se vált."

(Emlék)

Szerelmi líráját már ekkor is szokatlan szexuális túlfűtöttség hatotta át (Egy kapós ifiúhoz; 2 zettli Jósának; Dali; Ejtszaka s virradat; Szózat Ka- titzához a férfiak ügyiben; Katitzához keserűségemben; Az ideal; A habozó türelmetlen; A meg-lepett szeretők; Sáros-Pataki polgár leány).

,Jia feléd gondolok, harmatos a testem,

Mint nyáron folyóban, gázolsz a véremben,

(...)

Úgy el-alélattál, most sebzetten élek,

Ha nem várlak, sírok; és ha várlak, félek;

257