Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 2. szám - "VALAMIT VISZ A VÍZ" - Török Gábor: Kép-özön-víz

függés, egyébként funkciójuk és jelentésük önálló. Egyetlen közös sajátosságuk, hogy mindig valamilyen kultúrára, kulturális értékre, vagy annak hiányára utalnak. Ha a kontextus változik, akkor a nedvek jelentése is módosul. Az „örökös esőzés” az Andrej Rubljov első részében egyszerű meteorológiai tény, másrészt viszont szimbolikus értelmezésre is módot ad. Átok ül a tájon. Egy lengyel író, Woroszytski által ihletetten régóta vallom, hogy Kelet-Közép- Európában még az álmokat is befedi a hó, elrejti a köd, elmossa az eső. (Mellesleg a párás-esős-havas enyészet-tenyészet magyar mozgóképi lenyomatai is igen figyelemreméltóak. Legyen szabad Fehér György Szürkület és Szenvedély, Szász János Woyzeck, valamint Tarr Béla Kárhozat és Sátántangó című alkotására utalnom.)

Tarkovszkij korai rendezéseiben az eső és más vizek értelmezési tartománya viszonylag szűk. Inkább az ok-okozati, és kevésbé a metaforikus összefüggéseken van a hangsúly. Később azonban megváltoznak az arányok. Többszintű jelentést hordoznak például az ún. átkelés-jelenetek. A természetes vizeken - folyókon, tavakon — általában át kell kelni a szereplőknek. Már Tarkovszkij első játékfilmjében, az Iván gyermekkorában, majd az Andrej Rubljov ban is láthatunk átkelést a vízen. A Tükörben imitált dokumentumfelvételeken elevenedik meg a katonák átkelése a folyón. Szentségtörésnek is beillik, de nekem az iménti epizód Pasolini Máté evangéliumának, azt a képsorát juttatja eszembe, amikor Krisztus a vízen járva „simán” átkel a Holttengeren, miközben az apostolok hétrét görnyedve eveznek mellette. A bibliai témájú olasz, és a sztálini korszakot idéző orosz film átkelés-jelenete ugyanazt az asszociációt - a víz végtelenségét és az átkelés időtlenségét — váltja ki belőlem. Az alkotók ezzel a megoldással teremtenek halmazati feszültséget.

A Sztalkerban a tiltott Zónába — mellesleg mocsaras terület - behatoló hősök eljutnak vágyaik netovábbjáig, a Szobáig, de nem mernek átgázolni a bejárat előtti vízen, noha addig leküzdötték minden akadályt: golyózáport, in- goványt, csatornát, vízesést, mély medrű medencét. Nem feltétlenül a bátorság, inkább a HIT hiányzik belőlük. Nem elég tiszták.

A vízzel elárasztott külső és belső terek képe állandóan megtalálható Tarkovszkij kelléktárában. A tükröző és az átlátszó víz sok jelenetben sajátos jelentéshordozó közegként funkcionál. Nemegyszer a meditáció és az emlékezés előidézője. Az Iván gyermekkorában például a csillogó víz látványa vezeti be az álomjeleneteket. A Nosztalgia írója szintén egy elárasztott helyiségben gondolkodik létezésének értelméről avagy értelmetlenségéről. Tarkovszkij felfogása szerint a tiszta, átlátszó víz egyáltalán nem üres. Lényegét éppen láthatatlan belső állapotának köszönheti, no meg annak, amit lefed. A nagy orosz rendezőnél ugyanis a víz alatti világ legalább olyan fontos, mint a felszín. A halódó vagy már egyáltalán nem létező kultúrák elmerült tárgyi emlékei csillannak meg odalent, olyan értékek, amelyeket a fentiek régen eltemettek. Egyértelműen mégsem a pusztulás megtestesítői, hisz a felszín és a mély együtt alkotja a világkultúrát. Az új értékek csak a régiekre ráépülve lehetnek életképesek.

A Tükör, a Sztalker és a Nosztalgia egyaránt bővelkedik olyan mozgóképekben, amelyeken a nedvek bomlást, enyészetet okoznak. A szobákban is esik az eső, a falak málladoznak. Ám a negatív következményeknek van pozitív hozadéka is. „A pusztulás képei” beépülnek a kultúrába: történelmi és eti186