Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 2. szám - "VALAMIT VISZ A VÍZ" - Fűzfa Balázs: A magyar költészet néhány cseppje

jelenési formái (folyók, jég, hó, ingovány, tenger, hó'forrás, veríték stb.) hozzák létre a műegész jelentését:

Még mély hó települ a téli földre,

Erdőn, mely csak a zöld levélre büszke,

Szürke súly a ködös fagy zúzmarája,

S el kell hagyni a szép Körös vidékét,

És sietni Dunánk felé, urunkhoz.

Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!

Nem tart vissza folyó s az ingovány sem,

Mert fagy fogja hideg vizét keményen.

Hol nemrég evezett a föld lakója S félt, - most hetyke bizalmu, fürge lábbal,

Megdermedt habokat fitymálva, lépked.

Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!

Nem siklik soha úgy a lenge csónak Jó sodrásban, erős lapát-csapástól,

Még akkor se, ha fodrozó Zephyrus Bíborszínűre festi át a tengert,

Mint ahogy lovaink a szánt repítik.

Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!

Hőforrás-vizeink, az Isten áldjon,

Itt nem ront levegőt a kén-lehellet,

Jó timsó vegyül itt a tiszta vízbe,

Mely gyógyítja szemed, ha fáj s ha gyenge,

És nem sérti az orrodat szagával.

Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!

Könyvtár, ég veled, itt a búcsuóra,

Híres könyvei drága régieknek,

Már Phoebus Patarát elhagyta, s itt él;

Költők isteni pártfogói: Múzsák Többé nem szeretik Castaliát már.

Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!

Isten áldjon, aranyba vont királyok,

Kiknek még a gonosz tűzvész sem ártott,

Sem roppanva dűlő fal omladéka,

Mig tűz-láng dühe pusztított a várban,

S szürke pernye repült a kormos égre.

Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!

S rőt fegyvert viselő lovas királyunk,

Hős, ki bárdot emelsz a jobbkezedben - Márvány oszlopokon pihenve egykor Bő nektárt veritékezett a tested - Utunkban, te nemes lovag, segíts meg.

Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!

(Aprily Lajos fordítása)

160