Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 2. szám - "VALAMIT VISZ A VÍZ" - Károlyi Pál: Zene és vizek

Vajon ismerte-e Beethoven Mozart opera seriáját, az ldomeneót? Wolfgang Amadeus Mozart e grandiózus operája II. felvonásának fináléja egy hirtelen feltámadt vihart jelenít meg felforgató erővel. Az eszközök sokban közösek: kromatikus skála és piccolo használata. Ez a vihar azonban nem idilli, Nep- tunnak, a tenger istenének félelmetes haragja, kemény rézfúvós figyelmeztetésekkel, amivel már Wagner Bolygó Hollandijának tengerháborgására mutat előre. Másrészt kórushasználatával, a zene csúcspontján megszólaló érces tenorhanggal kísértetiesen utal Verdi Othellójának nyitójelenetére.

Joseph Haydn utolsó nagy művében, az Évszakok oratóriumának nyári zivatarképében csak a legegyszerűbb eszközökkel él: halk üstdobpergés jelzi közeledését, sejtelmes vonóspizzicatók a természet lélegzetvisszafojtottságát, a hirtelen égszakadás fortissimóját ugráló dallamvonalak kóruson és zenekaron, s Haydn a villámok cikkcakkjához is megelégszik a fuvola jelzésszerű figuráival. Érzéki lecsendesedés, természet és ember felüdül, esti harangszó - kürtökkel! -, tehénbőgés, párját hívogató fürjének és tücsökcirpelés, „s a mocsárban kuruttyol a béka”, „a vízcseppek gyöngyével ékes a mező” utolérhetetlen humorú bájos idilljével búcsúzik a naptól a táj.

A modern nagyzenekar virtuóz lehetőségeivel fest félelmetes alpesi zivatart Richard Strauss az Alpesi szimfónia c. szimfonikus költeményében, megdöbbentő ábrázoló erővel. Az óriászenekart ütőssereglettel és orgonával is bővíti. Felejthetetlenek e vihar hangzivatarai, s lecsendesedése után a távoli kápolnából kiszűrődő esti orgonaszó. Konkrét tartalmúvá transzformált re- miniscencia a beethoveni „Pásztoréi szimfónia” viharának elvonulásakor megszólaló koráldallam-töredéknek, amivé a haydni harangszó asszociálódott. Olyan hatás, aminek a katolicizmust elutasító nagy utód sem tudott ellenállni.

Ha bérc magasából

meredeken

siklik a tiszta sugár,

fellegpuhán

porzik alá

a sima köre

és mint szívesen fogadott jövevény fátyolteregetve csobog lefelé.- folytatódik a gondolat a Szellemek Éneké ben - majd csendes patakká szelídülve:

A sík mederben

halkan fut a völgyi réten át.

A vándorló, távoli ismeretlenekbe vesző patak, a magányos vándor csalogató vezetője, Franz Schubert életének és életpszichéjének szimbóluma, számos kompozíciójának alapérzése. Vándorol szépségekre, szerelemre vágyva, s ha találkozik is velük, csak sóvárgó szemlélőjük. - Hová? - kérdezi még

152