Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 2. szám - "VALAMIT VISZ A VÍZ" - Károlyi Pál: Zene és vizek

reménykedve a sziklából fakadt kis pataktól A szép molnárlány című dalciklusának 2. számában, és sohasem tudhatja, mi lehet a távol horizontján túl, melyben eltűnik élet és szerelem. Ez a „Hová?” mindörökre megválaszolatlan titok marad. A patak műveiben a halálban is vigasztal, vagy vágyakhoz, beteljesülésekhez mutat reményt. Félreismerhetetlen ez a szimbólum sok szöveg nélküli kompozíciójában is, de mindegyikben érződik a megadás fájdalma, hogy életem útja tőlem független, a patak sem tud felfele törni, azon az úton jár, amely felé a nehézkedés törvénye viszi. A patakdallam tekergő, huncut kis erecskeként csörgedezik le, majd szélessé, bővízűvé dagad (Esz-dúr Imp- romtu, Op. 90, Nr. 2.).

A Szellemek éneké ben a vizekről énekelve nyilvánvaló, hogy Schubert képzeletét Goethe soraiban a víz körforgása, menetelése ragadta meg. Ezt az érzést erősítik bennünk a hangszerekkel osztinátószerűen végigvonuló ritmusok daktiluszai, hexameterei, amelyek megannyi hangszeres művének is alapvonulatai.

Schubert érzelmi világát, zenei invencióját mindig igen megfogták azok a költemények, amelyekben allegorikus képet kaphatott emberi sorsmotívumokhoz. így Wilhelm Müller Die schöne Müllerin (A szép molnárlány) című versnovellája is, amelyikben a patak mentén vándorló legénnyel magát azonosíthatta, a spontán zenei kifejezés nagyszerű megnyilvánulásaira ihlette. Művében a patak egyszerre programatikusan megrajzolt és az emberi lélek mélye, mégpedig a legegyszerűbb zenei eszközök magától értetődő effektusával: örökmozgó hangzatfelbontásokkal a zongorakíséretben. A harmóniák és a mozgás folyamatos előrehaladása egyszerre érzelmi és festő elem, amelyet személyessé tesz az ének, amihez segítő alapul szavak is szolgálnak a gondolati eligazításban. Figyelemreméltó, hogy a kifejezésnek micsoda különbözősége rejtőzhet a mozgás hangközeinek megválasztásában. A ciklus 4. dala örömteli köszönet a pataknak, hogy a boldogság világa felé vezeti. A hangulatot a patak surrogásához kapcsolódó nagy hangközlépések (szekszt, szeptim) és csapongóan nagyobb ambitus érzékíti, s az örömében ugráló basszus. — A 19. dal párbeszéd a molnárfiú és a patak között. A fiú szerelmet nem kaphat, átadja magát az örök nyugalom sötétje hívogatásának. Kísértetiesen hat a patak dúrba forduló vigasztalása. — „De patak, tudod te, mi a szerelem?!” A ciklust záró 20. dalban eggyé válik a víz csobogása és a patakba fúlt legény megnyugodott végtelenbe utazása. A patak lágy, daktiluszokban ringató bölcsődallal búcsúztatja a legényt.

A patak a pasztorális zenéknek mindig intim szereplője. Az emberi lélek allegorikus szférájának mintegy szívdobogása, vérkeringése vagy könnyeink csordogálása. Magunkba zárhatjuk. Gyönyörködünk benne, természetes tehát állandó jelenléte a művészi képzettársításban. Beethoven a Pastoral Szimfóniában egész tételt szentel (II. Szene am Bach - Jelenet a pataknál) lelket nyugtató, felemelő hangulatának. Eszköze a tercpárhuzamokban haladó nyugodt, triolás mozgás és ennek felgyorsult, hangpárokban ismételgető változata. Örök zenei festésmód, Vivaldi is ez utóbbit választotta, s ugyancsak a tercpárhuzamokat az Évszakok első concertójában.

A zenei effektus persze sohasem konkrét jelentésű. Szinesztéziára képes fantáziánk szükséges ahhoz, hogy bizonyos figurát valamilyen képhez társítsunk. Sokat segít, ha ismerjük a figuraelméletet, de ez sem lehet egyértelmű.

153