Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 2. szám - "VALAMIT VISZ A VÍZ" - Károlyi Pál: Zene és vizek
kürökben pedig embert elcsigázó, kíméletlen zivatar. Mindezek félelemmel, borzalommal társulnak, de felüdülést jelent a viharzene pl. Giacomo Rossini Sevillai borbélya ban, ahol tulajdonképpen e zsánerzene levegőt tisztító, hőséget enyhítő zápor - az élet színességét festő zenei tétel. Ugyancsak Rossini írta a zeneirodalom egyik legnagyszerűbb viharzenéjét Teli Vilmos történetét feldolgozó operájának nyitánya középrészében. Az opera drámai légkörének e hangulati előkészítője a helyszínre, a svájci hegyekre is utal, ugyanakkor a népfelkelés forradalmi szimbóluma. Az égből jövő vizek e hangfestő típusa átszövi Antonio Vivaldi Évszakok című, vonósokra komponált concertóját záporok, zivatarok, sőt hószállingózás zenei megjelenítésére. Zenei eszközei a tremolók, gyors skálák, valamint cikázó hangzatfelbontások, amelyek a zivatar, szél és villámok zenei-képi megfelelői. A Tauasz-concerto zivatarához - mint ahogy az egész műben is részletes, versben megfogalmazott programot adott - a következő sorokat írta: Fekete felhők meg-megrengedeznek, kék égre zordul rá-rátérdepelve, villám hasít - és meg-megrepedeznek. (Rónai Mihály András fordítása) A Nyár-concerto mindhárom tételében szerepel vihar (zivatar), sőt a 3. tétel egészét e természeti jelenségnek szenteli, a tétel címe is: Vihar. Az itáliai ősznek nem jellemzője a csapadék, ezért a megfelelő concerto sem szerepelteti, annál csodálatosabb és legismertebb a Tél 2. tétele, amelyet északabbra általában csendes hószállingózásnak, Vivaldi és az olaszok talán a kitartó eső egyhangú kopogásaként asszociálnak. Eszköze a hegedűk tizenhatodokban mozgó, állandó pizzicatoja (a húrok pengetve megszólaltatása), amelyhez ábrándosán boldog dallam társul, az otthon tüzénél melegedő, elégedett emberé. A tétellel kapcsolatosan önkéntelenül felmerül ábrándos, melankolikus meditációban drámai fájdalmakat érintő zeneirodalmi párja, Frederic Chopin Desz-dúr (Esőcsepp) Prélude-je (op. 28. N° 15.), amelyben már nem barátságos hangzatfelbontásokban, hanem egyetlen hang kérlelhetetlen kopogásában, majd sötét dübörgésében az ember végtelen magányossága sír fel. Az ég és természet csodaélményének, a nyári zivatarnak kétségtelenül leglélektelibb, ugyanakkor a legérzékletesebb programképet festő zenéje Ludwig van Beethoven Pastoral Szimfóniájának (VI.) IV. tétele. Talán éppen azért, mert az ember érzelmi átélése felől közelíti meg a programot, a zene viharef- fektjei ezúttal boldog élményeket közvetítenek, ezeken keresztül ölt alakot előttünk a tomboló természet. Még felüdítő illatát is érezzük, varázslat az, amit Beethoven zenei hangokkal előállítani képes. Egyszerre fest és érzelmileg átél, a vihar előtti vészjósló csendtől a zivatar félelmetes erejű kirobbanásán keresztül az elcsendesedésig. Az ég kiderül, s az ember csodával átitatott lélekkel énekel hálás himnuszt a boldog napért, az ajándékba kapott szépségekért a szimfónia zárótételével. A vihar tombolásában meglepő effektust alkalmaz, önmagáért való disszonanciát a basszusokban (nagybőgő és cselló). A vonóstremoló itt is alapvető effektus, fúvósok zúgó akkordjaival és vonósok, majd két oktávot ereszkedő, de csak bővített kvartot emelkedő és a magasról újra lezuhanó kromatikus skáláival. 151
