Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 2. szám - "VALAMIT VISZ A VÍZ" - Károlyi Pál: Zene és vizek

Georg Friedrich Händel két ilyen című szvitje. Nevüket onnét kapták, hogy a műveket vízen - vízi színpadon, hajón — adták eló'. Egyéb közük a vízhez többnyire nem is volt. A már rokokó szellemiségű Georg Philipp Telemann Vízizenéje viszont vízhez kötött programokat visel - az alkalomhoz illően, hiszen az 1723-ban 100 éves Hamburgi Tengerészeti Hivatal nagyszabású ünnepségeire készült. A tíztételes franciaszvit 7 tétele a görög—római tengeri mitológiájából vette tárgyát, kettő pedig általánosan kapcsolódik a vízhez. A tételek: I. Ouvertüre, II. Sarabande - Az alvó Thétisz, III. Bourrée - Az ébredő Thétisz, IV. Loure - A szerelmes Neptunusz, V. Gavotte - Játékos najádok, VI. Harlequin-ade - A tréfás Tritónusz, VII. A viharos Aeolusz, VIII. Menuett - A kedves Zephir, IX. Gigue - Apály és dagály, X. Canarie - Vidám tengerészek. A címek valódi programot jelentenek, amelyekre a kiválasztott tánctípus igen szellemesen alkalmas. A IV. tétel esetlenül epekedő, szerelmes Neptunusza Telemann haydni humorát mutatja, a VII. fergeteges vihaijelenetet ábrázol, amely különleges visszafojtottságból robban ki, továbbá óriási dinamikai kontrasztokkal tarkított zivatar-enyhüléseket tartalmaz. A IX. tétel apályát halk sustorgással jeleníti, ami aztán ellenállhatatlan emelkedéssel nő a dagály nagydimenziójú hullámzásává. - Telemann másik „vízizenéje” egy Concerto, A béka alcímmel. Ez az A-dúr Concerto szerzőjét a zenetörténet egyik leg- sziporkázóbb humorú és természetkedvelő szerzőjeként állítja elénk. A békakoncert nem öncélú, hanem a természeti kép hangzó alapja, melyben fel-fel- reppennek a lápos vidék madarai is. Az I. tétel ritornellje után megszólaló kuruttyolást szólóhegedű exponálja. A hangutánzó effektus amilyen egyszerű, olyan telibe találó: ugyanazt a hangmagasságot a hegedű üres húron és lefogott húron váltakozva sebesen repetálja (= bariolage). Telemann ezt az effektust aztán szédületes crescendóval az egész zenekarra kiterjeszti (csupa béka az egész határ), amihez a fóléjük szállt madarak elragadó ellenpontot (színt) jelentenek. Egyedülálló, káprázatos hangfestés! (Ugyanezzel a bariolage-ef- fektussal él Haydn is Békakvartettjének - Op. 50, Nr. 6. - Finale-tételében.) A Telemann-concerto II. tétele mindjárt békák hangjával kezdődik, de egészen más színezetű, figurációs megfogalmazású kuruttyolással. Telemann kifogyhatatlan a pazar ötletetekben, ritkán ismétli önmagát. A békakuruttyolás hangfestésére is számtalan ötlete van, de komikumot és alkonyi szép hangulatot is egyaránt ábrázol vele. (Gazdag invencióját jellemzi az is, hogy egymaga több kompozíciót hagyott az utókorra, mint Bach és Händel együttvéve.)

A zeneirodalom legnagyszerűbb zenéi közül való Telemann Alster-ouver- ture-nek nevezett, szokatlanul nagy zenekarra komponált (4 kürt, oboák, fagott és vonósok) F-dúr Szvitje, amelynek egyik karaktertétele - A koncsertáló békák és varjak - a zeneirodalom legfergetegesebb humorú muzsikája. Felfokozott biberi glissandók kürtökre is (!) kiterjesztett alkalmazásával, meghökkentő disszonanciákkal, disszonáns akkordok harsogásaival, a zene forgatagában oboák brekegésével (is) kirobbanó nevetésekre készteti hallgatóját.

A barokk opera műfajban születik meg a hangutánzó zenék egyik legkedveltebbje, a viharzene, amely a francia operából {Lully) kiindulva Richard Wagner Bolygó Hollandijában, a Walkiirökben és Giuseppe Verdi Othellójának — itt kórussal kombinált — nyitójelenetében ennek csúcspontjait jelentik. A Hollandiban és az Othelló ban e színpadzenei ábrázolás szél keltette pusztító tengerhullámzás - amelynek az ember csak tehetetlen szemlélője - a Wal150