Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 2. szám - "VALAMIT VISZ A VÍZ" - Károlyi Pál: Zene és vizek

KÁROLYI PÁL Zene és vizek Az emberi lélek tükre a víz: mennyből jön alá, mennyekbe megy föl, s lekényszerül megint a földre, örök utas.- énekli Schubert Goethe szavaival (Szabó Lőrinc fordítása) „Szellemek éneke a vizek fölött" című férfikarra és mélyvonósokra írt művében. A víz, amely életünk alapeleme s amelyből fizikai létünk született, a leg­szorosabban kapcsolódik minden tevékenységünkhöz, csodálatunkhoz, ma­rasztalásainkhoz, a végtelenség távlataihoz, de félelmetes borzalmainkhoz is. Épít és rombol, életet ad és öl. Misztikus szertartások nélkülözhetetlen szim­bóluma, áld vagy bűnöktől tisztít meg, de büntető pusztulást is hoz. így hát gondolkozásunk általános szereplője, életérzés- és érzelemszimbólum, szelle­miségünk, életérzéseink, érzelmeink önkifejezésének állandó kísérője. Minden bizonnyal a középkori XIV. században, az első újkori nagy roman­tikában jelentkezett először a költészet és zene mai értelmű léte Guillaume Machaut kivételes művészi öntudatával. Életrajzi írásában műveit egy sze­relem ihlette, s azok — először történelmünkben — véglegesek, nem változtat- hatóak. A szerelem a csodálatos természet része, benne egyesül minden, ami élet és gyönyör; a föld vízforrásai lelkünk szerelemfakadásának allegóriái - örök emberi ének, amely felhangzik Machaut érzékeny, a zene kifejező esz­meiségét hordozó, A forrás dalai című lírikus ciklusában. Machaut idejének Itáliájában pedig életre kelt egy érdekesen hangutánzó vagy a szólamok ,ker­getőzésével" megjelenítő műfaj, a caccia, amelyik vásári hangzavart, vesze­kedést és legkivált a vad üldözését, a vadászatot érzékeltette (a fúga műfa­jának gyökere), de olykor a víz hullámzását is programjául vehette. Az 1600-as évektől kibontakozó barokk korszak, elsősorban az önálló élet­re kelt hangszeres zenével, valósággal tobzódott a hangutánzások lehető­ségeivel. Se szeri, se száma nincs a battaliáknák (csata). Ma is eleven Ignaz Franz von Biber állathangokat, köztük a láposok békakuruttyolását megjele­nítő Sonata Representativa című concertója. Kihasználják - mint az előbbi műben a kor legvirtuózabb hegedűse, Biber is - az új hangszercsalád, a vo­nósok glissando és tremolo lehetőségeinek és a különböző vonásnemeknek hatásait, amelyeket a XVII-XVIII. század előszeretettel használ hangután­zásokra is. Ismeretesek a barokk kor vízizenéi, közöttük is a legnépszerűbb 149

Next

/
Oldalképek
Tartalom