Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 2. szám - Gál Ferenc: Ódák és más tagadások (vers)
GÁL FERENC Ódák és más tagadások Ezek nem börtönversek. Nehéz elhelyezni bennük, hogy túl vagyok a homlok szertartásos hűsítésén, és nem érdekel, hogy létezésem bizonyíthatatlan. Mióta leváltak szám elől a páratömbök, beérem annyival, hogy az ablakok érzések nélkül remegnek, és ezt a bort saját kezemmel vizeztem. Ha viszont tudnám, hogy találkozunk, kisasszony, gyakorolnám kicsit a beszédet. Azon a nyelven, amin itt zöld számon bejelentheti az angyalt kezében trombitával, és a női hang megköszöni a hívást. Mert nem kezdhetem azzal, ami pedig kikívánkozik belőlem, hogy én már láttam a vonzalom ikertengelyéról a történet szálait füstölve lefutni. A sápasztó kíváncsiság óráján, mikor a levélpapírtól összeszabdalt ujj intó'n emelkedett, az épített táj patológiája régen visszaszállt ránk, és az önmagát felépítő' hús zenéje a hallgatás utolsó falait is átütötte. 130
