Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1. szám - Pardi Anna: Széchenyi és a megfosztottság
PARDI ANNA Széchenyi és a megfosztottság Doktor Phillipp Goldberg ritkán érzékenyült el, de ezeken az alkalmakon szinte mindig. Háttérbe húzódva állt, könnyeit leplezve mások előtt. Szakmai sikereket mondhatott magáénak ezúttal is. Betegét sikerült lebeszélnie a piros papírcsíkos, hóbortos fejfedő felvételéről, a török lebernyeget szintén leparancsolva róla. Fekete-fehér, egyszerű öltözékben állt az agg férfi, izgatott örömtől repesve. Nagy alkalomnak számított, ha Cziegler hangszerkészítő ellátogatott az intézetbe, s a döblingi lakosztályban fuvolán eljátszott egy édesbús melódiát, a gróf kedvencét. A beteg arca elragadtatást tükrözött, a zavart fényű szempárba bűvölet költözött. A gróf felfelé tekintve, karjait automatikusan az ég felé tárva mintegy üdvözülten ringatózott a végtelenül szomorú fuvolaszóló melódia drámára. Goldberg doktor Széchenyi gróf valódi lényét ily alkalmakon fogta fel racionális kifogásait félretéve. Az Istentől minden intést, az emberektől minden sorscsapást elfogadó aggastyán az önmegtagadás és az egzaltáció különös keveréke volt. Csak a korlátlan lények függetlenek, s e függetlenség aurája belengte Döblinget a fuvola dimenziók harmóniájára. A gróf testi valója már csak zavaros látszatként hatott, de létezése érvényes egészként, bármi tépett kor- respondenciák hatósugarában. A magányos aggastyán, aki sose ment ki a kertbe, mert a Teremtés túl szép neki, e túl szép teremtés minden szenvedést vállaló gyermekeként szállt fel örvényeiből a zeneszóra. Mintha angyallal társalgott volna: s az angyalnak nincs örvény, csak némi koprodukció a spirállal Isten szédítő mélységeiben. Mert a tizes számrendszerben 9 tagadás visszaszárnyal 1 óriási igenhez, Széchenyiben is az anima sana, az ép lélek visszaszárnyalt, ha röpke időre is, a töredezetthez. Széchenyi másik ünnepélyes, tiszta állapota tanúk nélkül zajlott az éjszaka magányos csendjében. Ő, aki szeretett elmerülni a borzongató, komor 4