Életünk, 2002 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1. szám - Pardi Anna: Széchenyi és a megfosztottság
témákba, szeretett komor színhatású képeket nézegetni, Körösi Csorna Sándor síremlékének képét keretbe foglaltatta, az íróasztalára helyeztette. Mások családi vonatkozásúakat őrizgetnek ott. O a fiától, gróf Széchenyi Bélától 1859 tavaszi angliai utazásáról hozott festményben gyönyörködött számtalanszor, a dardzsilingi sírkő látványában. Éjszakánként a sötétségben, az elhagyatottságban, az érzékelő idegek fejlettségi szintjén létrejött két árva magyar egy élő, egy élettelen közt az összeköttetés. Aki ifjan tizenöt kötetnyi naplót írt önkontrollja számára, idősen egy komor síremlék kontrollálta létszemléletbe vonult vissza. A döblingi elszigetelődésben, a Teremtő mégis pazar, telített sötétjében a képzelőerő képeket teremtett, az autonóm aktív imagináció tibeti imamalmait pörgetve. Él magyar, áll a Himalája még, egy árva honfi törtet hajmeresztő ösvényein fölfelé rokontalan, pénztelen, makacs székelyként. A szakadék széléről a kötélhágcsót gróf Széchenyi Istvánnak dobja, együtt emelkednek az önmegtagadás, vasakarat, célszeretet elrendelte, komor, magyar sorsban. Széchenyinek gyakran kihagyó szívverése egészségessé rendeződött ez angina időfeletti pectoris útvonalon, a Teremtés, a Történelem, az Ember túl szép volt neki a Képzelettől, az Empíriától érintetten még a tébolydái hajnalok kirekesztettségében is. Ám az 1860. március 3-i rendőrségi házkutatást követően Széchenyi meg- fosztottsága teljessé vált. Körösi Csorna képétől is meg kellett válnia, maga ajándékozta az orvos feleségének, a jószívű Rosalie Goergennek oda - nehogy elvegyék a minden iratát felforgató hatóságok, mint naplójával megtették azt. Széchenyi elmeállapotában a visszaesési periódus e naptól kezdődött meg. 5